Mit tennél, ha a párod véget akarna vetni az életének?

Köszönöm szépen a válaszokat, én mindegyiket hasznosnak találtam! Véleményeket kérdeztem, azokat is kaptam, nincs mibe belekötni.

Megosztom veletek a történetet is így, miután nagyjából elmondtátok ki hova "nyúlna".

A párommal két hete volt egy csúnya veszekedésünk, aminek következtében én hazautaztam néhány napra a szüleimhez, nem akartam egy légtérben lenni vele. Eszméletlenül csúnyán beszélt velem, porig alázott, nekem akkor ez tűnt jó megoldásnak. Aznap este áthívta a haverokat a közös lakásba és alaposan berúgtak. Beszéltünk még pár szót, nagyon el volt keseredve, mert érezte, hogy amit tett, nem lesz elintézve egy bocsival, rezeg alatta a léc. Azt mondta, hogyha elveszít, az ő életének nincs értelme (szüleivel, tesójával nem jön ki túl jól, a haverok, meghát... no komment). Azt is hozzá tette, hogy marcangolja a lelkiismeret furdalás, amiért ilyen hangon beszélt velem. Nem hatott különösebben meg.

Ezután néhány órával taj részegen hívott fel, hogy csak szeretne elbúcsúzni tőlem. Elhadarta mennyire szeret és mennyire nem akart megbántani, majd letette. Azonnal szóltam a haverjainak, hogy figyeljenek rá az éjszaka, mert nagyon kivan. Ezután már nem tudtam hívni, vagy kinyomta, vagy felvette, de hagyta a telefont a zsebében, nem szólt bele. Hallottam a "zsebéből", ahogy a haverjai üvöltve rohannak utána, hogy ne legyen már ekkora marha, jöjjön vissza, ne csinálja ezt, de totál elkeseredve azt hajtogatta, hogy neki csak egy kis magány kell.

Először úgy éreztem, hogy úgysem teszi meg, mit aggódjak, aztán ahogy telt az idő én egyre inkább kétségbe estem és kezdtem beleőrülni a tehetetlenségbe. Anyukám vállán zokogtam, hogy most még is mit csináljak... Autó nem volt a háznál, 11-kor pedig busz már nem jár felénk, azt sem tudtam hova mehetett, kit küldjek rá, mennyire lehet komoly a terve annak tudatában, hogy részeg. (Szülei 250 km-re laknak tőlünk, ők ki voltak lőve) Egyre az járt az eszemben, hogy lehet nem az én hibám, de ha megteszi, akkor én az életben nem tudok már tükörbe nézni, hogy nem akadályoztam valahogy meg.

Hívogattam, hívogattam. Hajnalban egyszer csak felvette és közölte nyugodt és viszonylag már józan hanggal, hogy ott volt, farkas szemet nézett a Dunával órákig, de végül rájött, hogy nem teheti ezt, úgyhogy nyugodjak meg, ő most elmegy vásárolni és indul haza. Belőlem úgy kijött minden, annyira bőgtem, hogy válaszolni sem tudtam neki, csak zokogtam, ő meg értetlenkedett, hogy még is mi bajom van.

Azóta sem bírok tovább lépni, az az éjszaka lebeg a szemem előtt, hogy hogy játszhat valaki ilyen mértékben mások érzéseivel!? Hogy tehette ezt velem? Fogalma sincs, hogy én min mentem keresztül és ez már nem csak rólunk szólt. Anyukám éjszakázott mellettem hol körmöt rágva, hol nyugtatgatva, hol aggódva. Mivan ha bevonom a rendőrséget? Engem visznek pszichiátriára, hogy képzelgek baromságokat, hiszen csak a madarasteszkóba indult a párom...!?

Nem tudom helyre tenni magamban ezt az érzést, elkeseredettséget érzek és azt, hogy valami elpattant a hozzáfűző szálak közül. Vele kapcsolatban annyira még soha nem fájt nekem semmi, mint ez az eset és tudni, hogy még az is benne van, hogy szánt szándékkal tette ezt velem... Nem tudom megemészteni. Szeretném megoldani, mert szeretem, komolyan terveztünk, de jelenleg úgy érzem, hogy ez lesz a kapcsolatunk veszte! :(