Más is van úgy, hogy csak pár emberrel tud bármiről is beszélni, kommunikálni?

Igen, van.

Olyankor megkérdezem, hogy vannak, mi újság..Mert biztosan hülyülök, de nem tudom már követni, hogy kinek hány unokája van? Mitől zseni? Minden unoka az..nem kell félni, a jövő nemzedéke átlagon felüli lesz. ( Ezt meghallgatni borzalom!)

Megdicsérem (ha nő), hogy jól néz ki, melyik fodrászhoz jár?

Hol vette a kabátját? Vagy mittudom én valamelyik rongyát ami rajta van.: Ő szívesen elmeséli, és egy idő után nekem nagyon-nagyon sietnem kell valahová..Mert unom.

De a kínos csend meg ciki..:(

Az egyáltalán nem baj, ha nincs valakivel közös témád. Ezt ki hogy rendezi le. Van, aki illendőségből vagy hogy megtörje a csendet, kérdez valami, ami amúgy nem is érdekli.

Én meg pont az ellenkezője. Ha valakivel nincs közös témám, vagy nincs kedvem beszélgetni, akkor hallgatok. Nem nagyon érdekel, hogy mit gondol a másik, kényszerből nem fogok cseverészni, pláne ha nem is érdekel az illető. Akkor meg mi a fenének érdeklődjek? Én akkor szoktam inkább kínosan érezni magam, mikor egy régi ismerőssel találkozom, akivel valamikor jóban voltunk, de aztán megszakadt a kapcsolat és mikor újra összefutunk, akkor ő úgy tesz, mintha minden nap beszélgetnénk. Na olyankor csak annyit tudok kérdezni, hogy hogy van, meg, hogy milyen régen nem láttam, de ezen kívül semmit és ha ő nem veszi a lapot, akkor általában hallgatás van egy darabig, vagy még valamit nyögdécselünk egymásnak és pápá. Ezen nem kell fennakadni szerintem.