Az embereknek mindig a párkapcsolatuk az első, bármiről
is van szó?
Figyelt kérdés
Én eddig ezt tapasztaltam.Szülőknél is ez van?Mármint eldobnák maguktól a gyereküket azért,hogy a párjuk megmaradjon?Testvéreknél is?Akinek párkapcsolata van,az mindig kifordul magából és elfelejti,hogy honnan jött,ki segített,ki volt mindig mellette?
Velem az utolsó megtörtént.Igaz,régen,de néha még most is rosszul esik és ha meglátok egy párt,mindig ez jut eszembe.Szeretnék ezen már túl lenni.
Ha valakin látom,hogy szerelmes,akkor mindig elfog a félelem,hogy most teljesen más ember lesz és el fogom veszteni,megszűnök számára létezni.
Valakivel történt már hasonló?
2012. márc. 3. 15:03
1/8 anonim válasza:
Szia!
Nem, azért ez nem így van.
Én mindig megnézem kinek van igaza és az alapján ítélek, mondjuk vita esetén. Volt is ebből jó pár balhé, de engem nem tud meghatni senki.
És egy normális szülő nem fogja egy új partner miatt eldobni a gyerekét.
2012. márc. 3. 15:09
Hasznos számodra ez a válasz?
2/8 anonim válasza:
Nekem is sajnos hasonlóak a tapasztalataim. Volt olyan barátnőm, akit egy párért hagyott ott a szülője, illetve több olyan barátnő, aki csak addig volt az, amíg nem volt barátja. De ők mind nagyon szemellenzősek és saját kárukra tanulnak, mert nem veszik észre ha csak kihasználják őket. Azért szerintem ne add fel, nem mindenki ilyen.
2012. márc. 3. 15:36
Hasznos számodra ez a válasz?
3/8 anonim válasza:
Nem minden esetben, de tapasztalataim szerint, igen, így van. A párkapcsolat az első. Minden utána jön. Ezt anyám már többször is bebizonyította. Régebben engem is iszonyatosan zavart, depresszió stb, minden megvolt. De most hogy már jóval önállóbb vagyok (bár még nem teljesen), már kevésbé zavar. Talán neked is találnod kellene egy komoly párkapcsolatot, vagy inkább a saját életedre, karrieredre koncertrálni. Óh, és még valami. Én úgy vagyok vele, ahogy ők velem, én is úgy fogok hozzájuk viszonyulni, ha nekik lesz szükségük rám. Nekem is a saját kapcsolatom lesz az első, és ezt én is igyekszem a tudtukra adni. Egyszer ők is megöregednek, egyikőjük szinte biztosan előbb meghal, mint a másik (tudom, kemény ezt kimondani, de ez a valóság), és akkor meg egyedül maradnak. Persze nekem sokminden más is áll a szituáció mögött.
2012. márc. 3. 17:02
Hasznos számodra ez a válasz?
4/8 anonim válasza:
Nem, ez nagyon egyénfüggő. Általában és általában egy átlagember esetében igen, de gondolj pl. Beethovenre! Neki az Alkotás volt az első, nem a párkapcsolat. Vagy gondolj Teréz Anyára - neki a Segítés volt az első, nem a párkapcsolat. A mindennapokban is vannak ám ilyen emberek, csak ők vannak kevesebben és nemigen látszanak.
2012. márc. 3. 18:42
Hasznos számodra ez a válasz?
5/8 anonim válasza:
Sajnos igen, egyedül kevesen érzik egésznek magukat. Valahol önző dolog, de előre rettegtem, mikor lesz új barátja a legjobb barátnőmnek,aki a lakótársam is. Nem alaptalanul, hiszen olyankor mindent felrúg, csak a srác létezik számára, a megszokott programjaink megszűnnek. Aztán kidobjuk 1-2 hónap múlva. Hozzátenném nekem eközben végig kapcsolatom van, és volt, hogy lemondtam randit, hogy ne legyen egyedül. Sokszor sajnos ez egyoldalú.
2012. márc. 3. 18:44
Hasznos számodra ez a válasz?
6/8 anonim válasza:
Egy normális szülő mindig a gyerekét választja a párja helyett.Akinek a pasija/csaja fontosabb mint a gyereke az meg sem érdemli azt a gyereket!Nagyon rossz véleménnyel vagyok az ilyen emberekről.Sok esettel találkoztam hogy az apuc/anyuci csupán önzőségből nem akar szakítani a mostohával miközben a gyereke utálja azt a mostohát.
2012. márc. 3. 18:57
Hasznos számodra ez a válasz?
7/8 anonim válasza:
Én nem hagytam el a barátaimat sem szüleimet amióta párom van (4,5 éve) de tény az, ha választani kellene valami miatt közöttük a párom győzne.
Vele akarom leélni az életem, mindig mellette kell kitartanom, bármi lesz is.
persze ott, ahol gyerek van és mondjuk anyu vagy apu új párt választ és amellett tart ki tűzön vízen keresztül, ott más a helyzet...abban a helyzetben mindig a gyerek az első.
Most meg úgy érzem a párom az első és mindenki más utána.
Habár én még nem állítottam fel efajta "ranglétrát" és remélem nem is kell soha
2012. márc. 4. 09:39
Hasznos számodra ez a válasz?
8/8 A kérdező kommentje:
Úgy látom,nemcsak én látom akkor így a dolgokat.Sajnos elég sok emberben kellett csalódnom emiatt,még olyanokban is,akikből ki nem néztem volna.Most át kell élnem azt,hogy a szüleim sok éves veszekedés és depresszió után egymásra találnak.Aminek alapból örülnöm kellene és örülök is,hogy anyám boldog,de úgy érzem,hogy nekem már nincs helyem itt,fölöslegessé váltam és ez nagyon rossz.Néha olyan,mintha két vadidegennel laknék együtt.Felnőtt vagyok,oké,gondolom ez az alap mindenhol,de akkor is bánt.
Igen,majd lesz párom,ha eljön az ideje:)Válogatós vagyok.Olyannal nem akarok összejönni,aki iránt nem érzek semmit és ez így jóval nehezebb.Mindegy,ez egyéni szoc.Bár az igaz,hogy tényleg könnyebben viselném ezt az itthoni magányt:(
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza: