Miért nem tudok kommunikálni? Ez a "tinikor átka"?

Azt veszem észre, hogy senkivel sem tudok tartalmasan, értelmesen elbeszélgetni.

Először kezdődött csak itthon. Hétközben iskolába járok, estig tanulok, olyankor gyorsan elmegy a nap. Hétvégenként inkább csak a szobámban gubbasztok.

Aztán most, az osztálytársaknál sem tudok felhozni egy rendes témát. Persze ha van valami jó téma azt kivesézzük, meg minden, de néha olyan erőltetett az egész.

Barátaim nem igazán vannak, inkább csak az osztálytársak. A volt osztálytársaimmal is azt hittem régen, hogy "barátok" vagyunk, de azóta nem igazán tartom egyikkel sem a kapcsolatot, nem igazán találkozunk, max. néha a buszon beszélgetünk.

Nem tudom, miért van ez, régen vagy nem voltam ilyen, vagy nem görcsöltem rá ennyire.

Az az érdekes, hogyha interneten beszélgetek valakivel, az általában jól megy. Volt pár olyan eset, amíg csak addig, hogy "mit szeretsz, mi a hobbid, mit gondolsz erről-és erről", de van egy-kettő, ami tovább is tart, amolyan napi dolgokról.

Vannak érzéseim, gondolataim, vágyaim, problémáim, és minden ilyen egyebem, de néha úgy érzem, hogy nincs, hogy egy adott dologról nem is gondolok semmit.

Ezt a problémát meg lehet valahogy szüntetni? Esetleg csak annyi az egész, hogy a beszélgetésben nem én vagyok a dominánsabb?

(Ha valamit nem írtam, akkor kérdezzétek.)

Köszönöm előre is!

14/L