Csaltátok már meg a férjeteket? Miért? És mit éreztetek utána?

Kedves #29, a valláshoz, mint egyházhoz tartozáshoz valóban nincs direktben köze, az ember értékrendjéhez van köze. Pszichológiailag nézve a tudatelőtteshez (hívják más iskolák felettes én-nek is, meg superego-nak is) van köze. A mi kultúrkörünkben a szexualitás felüldimenzionálása, tabusítása, az egy/egy kizárólagos kapcsolat terjedt el, egyébként jól ismert okból, amit úgy hívnak, hogy MAGÁNTULAJDON kialakulása. N.b. másként anno nem lehetett követni a leszármazást, csak ha egyirányúsítjuk a lehetséges nemzés útját és szigorú tabukkal bástyázzuk körül. Más kultúrkörökben, ahol másfajta létezés határozta meg a tudatot:), ott más terjedt el, az iszlám világban ugye az állandó háborúskodás és emiatt a nemző-korú férfiak kisebb száma miatt az terjedt el, hogy a hithű muszlim férfi az 1-4 feleségéhez hűséges, és velük szemben vállal felelősséget. Azoknál a népeknél, ahol a közösségi tulajdon maradt a döntő ott meg ez a kérdés soha nem kapott kiemelt fontosságot.

(egyébként nálunk is csak tradició-szinten, szocio-kultúrális örökségként él tovább a fogamzásgátlás, művi abortusz lehetősége, és DNS tesztek korában, na ezért látod azt, hogy a tradiciókhoz ragaszkodó konzervatív embereknek ez ma is elsődleges, a többieknek meg nem annyira, és bizonyos formái, pl. a házasság előtti szüzesség elvárása - ami alapvető része volt anno ennek a dolognak - mára már jóformán senkit se érdekel, kihaló félben van).

Szóval az, hogy nálam pl. ez nem elsődleges, nem várom el a 100%-os szexuális hűséget sem a partneremtől, sem önmagamról ez nem arról szól banyek, hogy ne szeretnénk és tisztelnénk egymást tiszta szívből ugyanannyira, vagy akár jobban, mint azok, akik ezt elvárják. Hanem a magántulajdonláshoz való viszonyomról, marxista vagyok, ennyi. (Ugye Marx maga is legendás házasságban élt a feleségével Jenny Marx-szal - aki a sors pikantériájaként egyébként a Johanna Bertha Julie Jenny von Westphalen bárónő névre hallgatott eredendően, és 7 gyerek nevelése mellett valójában ő írta Marx macskakaparásaiból egységes formában a Kommunista kiáltványt:) - és hogy Marx szó szerint ne halt volna a felesége után, a világtörténelem egyik legnagyobb szerelme volt. De ettől még Marx viszonyai is ismertek, a két dolgot külön kezelték)

valószínűleg le leszek pontozva, de igen csaltam meg a párom.8,5 év után.

az oka az volt hogy régen nem nézett rám nőként, hiába próbálkoztam szex terén vissza utasított 90%-ban.

a gyerek mellett főzni , mosni takarítani vagyok jó nem megyünk sehova, max csak olyan programokra amit ő élvezz.olyanok vagyunk mint a barátok.1 évig próbáltam beszélni vele a dolgokról, különböző praktikákkal elcsábítani, ha sikerült is elég szánalmasnak érzetem magam,

jött 1 alkalom és 1 férfi és kihasználtam az alkalmat,különben előtte mondtam páromnak hogy ha nem változik valami a dolgok terén félre fogok lépni......nem hitte el.....legyen bűntudatom, hogy 1-2 órára nem házi rabszolgának, hanem kívánatos nőnek érezhettem magam???

Az a gond, hogy nincs pontosan definiálva a megcsalás. Mit értünk ez alatt? Agy kívülálló iránti vonzalmat? Esetleg egy kívülálló iránti szexuális vágyat? És ha ennyiben marad az megcsalás vagy csak az, ha ezeket meg is valósítom?

A tapasztalatom azt mondatja velem, hogy az, aki 70 éves korában (akár nő akár férfi) szemrebbenés nélkül kijelenti hogy nem csalta meg a párját, az nagy valószínüséggel hazudik...

Én imádom a páromat a szivem összes melegével, és bármit megtennék érte. De! Szexuálisan már számát sem tudom hogy hányszor "csaltam" meg. És szerintem ő sem maradt adósom.

Azt nem tudnám elviselni, ha nem szeretne teljes odaadással, és azt hiszem ő sem!

Soha nem éreztem megbánást, bűntudatot: minden "akció" után elkönyveltem magamban, hogy nekem van a legjobb párom az ágyban is! A szex egy csodálatos játék (is). Kell benne a változatosság. Sohasem kérdeztem meg hogy megcsalt-e, de ő sem tőlem.(ha megkérdezném, akkor biztos hogy megmondaná hogy: igen. Kell ez nekem? Nem!)

Van házassági anyakönyvünk, de az nem tulajdoni lap! Ő (is) egy szabad ember, szabad akarattal és saját döntéssel. Én nem korlátozom, mert a kényszer az soha sehova nem vezetett! Amiért meg azt állítottam hogy szinte mindenki félre-kacsint, azt az alapján mondom, hogy a patnereim legtöbbje házasságban élt... elmondásuk szerint szörnyű házasságban.

No, én ezt nem mondhatom el a mienkről.