Szerelmesek vagytok a feleségetekbe?

Igen!!Annyira ,hogy álmodom is sokat róla!Pedig bármilyen nővel álmodhatnék!

Szerencsés vagyok ,dekoratív feleségem van! Pont az esetem!

Milyen érdekes, hogy szinte ahányan vagyunk, annyiféleképpen éljük ezt meg és annyiféleképpen érzünk. Én nem hiszem, hogy rosszabb lenne az egyik-vagy másikféle kapcsolat. A mi házasságunk a párommal megint másféle. Én szerelmes vagyok a mai napig, de én nem tudom ennyire külön választani ezt az iránta érzett szeretetemtől. Nem is tudtam soha beleszeretni olyanba, akit nem szerettem végtelenül, mint embert. A mi szerelmünk is úgy alakult ki, hogy előtte megismertük, megszerettük egymást. Ez egy lassan fellobbanó lángként indult. Nekem ő a legforróbb szenvedélyem tárgya is, ugyanakkor ő az otthon melege is, a biztos pont az életemben, aki mellett megnyugodhatok. Tudom, furcsán hangzik ez a kettősség, de én így élem meg.

De én is ismerek olyan párt, akik szeretetben élnek, szerelem nincs köztük, mégis láthatóan ők is boldogan, egyetértésben élnek, igazi társként.

Miért lenne bármelyik kapcsolat rosszabb, ha a felek elégedettek vele és szeretik egymást úgy ahogy nekik az jó, szerelemmel, vagy szeretettel?

"A legnagyobb szerelmeim természetesen csodálatos és zabolátaln "őrültek" voltak, az életet habzsoló, táncoló, álombeli szépségek, átkóborol világok, lángok és hervadó csokrok, könny és vér, dobolás az ében, harc és emésztő tűz... már meghaltam volna, ha elvettem vonla a legnagyobb szerelmeimet, vagy megöltük volna egymást. A feleségem melege, biztonsága, békéje, biztos és álhatatos szeretete nem hasonlítható össze ezzel. Ő az élet kikötője, a ház, az otthon. Az állandóság maga."

Tudom-tudom ez már kicsit off de kedves Válaszadó, nem szeretnéd ezt még egy kicsit kifejteni? Annyira elgondolkoztató, amit írtál. Költői. (Tényleg tudatosan végiggondoltad és így döntöttél? És a feleséged nem bánja, ha tudja, hogy ő nem nagy szerelem, hanem csak "wife material" - ezt most nem pejoratív értelemben értem, csak ugyanúgy, ahogy te értetted. És a többi nő?)

#22: Akkor olvasd el újra amit írtál:

"dobolás az ében, harc és emésztő tűz... már meghaltam volna, ha elvettem vonla a legnagyobb szerelmeimet, vagy megöltük volna egymást."

A harc szót még te magad is leírod, de ha nem írod le is egyértelmű, hogy amiről te írkálsz az nem a szerelem. Megöltük volna egymást?! Szerinted ez a szerelem?? Valami furcsa, költői elképzelésed van róla a megfogalmazásod alapján. Igen, a szerelem a versekben ilyen, a valóságban nem.

29, mondom, hogy nem érted... jaj, elsírom magam... hát nem verekedtünk senkivel, képletesen írtam érted, képletesen... a harc, az itt átvitt értelemben a tombolást jelenti, ami ugyebár szöges ellentéte a szelid békében, hullámzó búzamezőnek. A vihar is harc, de nem verekszel vele, meg nem hatalmai mámor, meg semmi ilyen marhaság, hanem egy hangulati elem, ami kifejezi valaminek az intenzitását. De tudom, hogy félreérted, nem ám esik az eső, nem úgy van ám az! ))) A vihar is képletes, tudod?

Sóhaj...

"hát nem verekedtünk senkivel, képletesen írtam érted, képletesen"

Jajj, hát fel sem merült bennem, hogy képletes, azt hittem minden nap hülyére vertétek egymást!

Ne már!

Hogy is értelmezzem neked, amikor láthatóan ugyanarról beszélünk, mégsem érted. Inkább hagyjuk. Mindenesetre a szerelemnek semmi köze a harchoz. A képleteshez sem. Semmilyen formában.