Szerelmesek vagytok a feleségetekbe?

Nem. A feleségemet szeretem. Őszintén. De ez semmiképpen nem azonos a szerelemmel. A nagy szerelmeimet nem vettem el, és nem is lett volna jó ötlet. A nagy szerelmek maradjanak csak nagy szerelmek, a feleségek meg feleségek. A két dolog más és más célra való. Nem felsőbbrendűbb egyik sem a másiknál, hanem az élet természetes velejárói. De nem is nagyon összehasonlítható.

nem, mert mindig leégeti a pizzát:S

Első: Na neked is van még mit tanulnod az életről! Mondjuk ezt nem ártott volna még azelőtt mielőtt elveszel valakit, akit nem is szeretsz. Gratulálok!

De milyen dolog már olyat elvenni, akibe eleve nem is volt szerelmes? Nem tartom magam túlzottan idealistának, mert a szerelem mindig elmúlik, de alapból olyannal összekötni az életem, akit SOHA nem is szerettem szerelemmel, az én értékítéletem szerint enyhén szólva is elkúrt dolog.

Látod, kedves kérdező, a lényeget, hogy szeretem a feleségemet, észre sem vette. )) Pedig azzal kezdtem... ))

7-es, bizony, nem ugyanaz a kategória, éppen erről beszéltem!

#5: Jaa, értem. Ha ló nincs, jó a szamár is. Szegény feleséged. Bár ha volt benned annyi tisztesség, hogy elmondtad neki, hogy bár szerelmes nem vagy belé, de jobb elvenni valakit kényelemből, mint egyedül maradni, és ez neki is megfelel, az azért becsülendő. Mondjuk szomorú, de legalább őszinte.

Igen, nagyon szerelmes vagyok belé.