Van olyan szülő, aki megbánta, hogy gyereket vállalt?

"de ha újra fiatalabb lenne, nem is tudna róla, hogy egy másik valóságban léteztek, nem? Olyan opció nincs, hogy valaki újra 20 éves lesz, de tud arról, ami 25 évesen történt vele..." Áh akkor ez valami filozófiai idő utazós élet megismerős vita, nem az hogy az anya megbánta-e a gyermekeit:) Amúgy a megfogalmazás egyszerű volt, ha újra 20 lenne nem vállalná őket. De én kérek elnézést! Tudod felém anyám egész eddigi életemben éreztette hogy megbánt, ezért xarul esik hogy ennyire érzéketlenek vagytok. Önző idióta ostoba nők akik megbánják a gyereküket! És igazából nem is lett volna szabad nekik utódot nemzeni. De hát az anyasághoz nem kell engedély, csak szét kell tenni a lábat, és elhinni mennyire felnőtt vagy.(aztán lehet megbánni, és egy életet pokollá tenni)

Az embereknek mindig az kellene ami nincs. Nézd meg mennyi mindent megtesznek, hogy legyen gyerekük. Ja még nem tudják, mennyi lemondással jár egy gyerek, hogy ha lelkiismeretesen akarja az anyaság szerepét betölteni. Kezdem azzal, hogy az első 4 hónap. Én legalább is végig szenvedtem. Azon csodálkoztam, miért nem repdesek az örömtől, de a rosszullétek bizony megkeserítették az életemet. Sokat gondolkodtam azon is, hogy vajon ezt ki lehet bírni? Biztos, ha más is kibírta. Akkor még nem tudtam, hogy ez a legkevesebb egy gyerek vállalásnál. Utolsó hetekben a rekeszizom fájdalom, a sehogy se jó feküdni, végül ülve aludni. Aztán a szülési gyötrelem. De amikor kezedbe veszed a csöppséget, minden gyötrelem elfelejtődik és csak az jár a fejedbe, hogy van egy jövevény, akiről gondoskodni kell, és mindent megtenni, hogy egészségesen fejlődjön. Hétről hétre látod mennyit fejlődik. Amikor már mászik, és felfedező útra indul a lakásban, elérzékenyülsz. Amikor megölel és árad belőle a szeretet, attól meg elolvadsz. Pedig sok sok álmatlan éjszaka van mögötted. Ha rossz evő akkor az idegességek, hogy eleget evett? hogy mi baja lehet ha csak sír. Fogzásnál kipirosodott fenekét, nem győzöd kenőcs tengerbe forgatni, mégis piros lesz. Majd jönnek az óvodába szoktatási idők. Hiszti sírás, a szíved majd meg szakad, hogy ott kell hagyni idegenekre. Esténként mese alatt megbeszélni, mi történ Micimackóval amikor beszorult, mert olyan kövér lett. Majd jön a suli. gyerkőc könnyen tanul, de látni, hogy annyira nincs oda a suliért. Sokallja az egy helyben üldögélést. Lassan elfogadja, hogy van tanulni valója. Majd azt lesi az ember, hogy milyen irányú az érdeklődése. Mert az már kitűnik felső tagozatban. Akkor arra terelni. Még két gyerek születik. Már rutinosan kezeled a gyerek etetést, a fogzásnál nem esel kétségbe, ha lázas tudod mit kell tenni. Lassan ők is iskolásak Esténként a konyha a napi események megbeszélésének színhelye. Főzés közben megbeszéljük, hogy kivel mi történik. Aki előtt van az érme, az beszél. Így nincs probléma, kire mennyi idő van. Esténként mese után mosogatás, ők olvasnak, felmosok, kikészítem a következő napi ruhát, ellenőrzöm titokban minden iskolai cucc be van e készítve. Annyi energiám még van, hogy egy adagot kivasalok. Majd beborulok az ágyba fürdés után. Visszagondolva, akkor fel se tűnt, hogy mennyit dolgozom. Munkahelyen is toppon kell lenni. Közös ebéd hétvégén, tovább alvás, na nem sokkal, de akkor is lehet kicsit tovább lustálkodni. Mire teljesen felébredsz, már mind a 3 gyerek ott mocorog körülötted, és azon vitatkoznak ki hogyan bújjon hozzám. Apjuk elmegy a gyerek szobába tovább durmolni. Hogy igazságos legyen, két nagyobb egy egy oldalon a kicsi a hasamon landol. Mindenki békés. Gyerek zsivajjal tele a szoba. Igen ezt akartam. így teljes az életem

Hűűű,utolsó,ezt megkönnyeztem,bárcsak nekem lett volna ilyen családom:((( Nagyon meghatott,amit írtál..

Mostmár kezdem azt hinni, hogy baj van velem :D Engem egyik bőgetős válaszoló sem hatott meg :D

Utolsó, nyugi, engem se, és nem a te készülékedben van a baj, ahogy nem is azokkal, akik leírták ezeket a történeteket, vagy akiket meghatott... a baj azzal van, hogy ezek a történetek eltévedtek, nem a "Van olyan szülő, aki megbánta, hogy gyereket vállalt?" címszónál kell bizonygatni, hogy "én abszolút nem, sőt..." hanem valami gyerekvállalási témánál, ha már...

Az én barátnőm megbánta. És állandóan lelkiismeret furdalása van amiatt, hogy nem szereti eléggé a gyerekét, pedig ez nem így van, jó anya, csak ő alapból nem egy olyan típus volt, aki tudna 100%-ig élni a gyerekének. Otthon sem ezt a példát látta. Az apukával együtt vannak, de már rég óta nincs köztük semmi.