Miből lehet azt észrevenni, hogy az egyik szülő jobban szereti a másik gyerekét a kettő közül?

Első, én megértem, hogy próbálod szépíteni (ez kb olyan jellegű, mint a "nem a külső számít, hanem mi van belül"), de ezek közhelyek... 10 szülőből 8 igenis megkülönbözteti a gyerekeit, és igen, az egyik mindig elsőbbséget élvez.

(A családomban kb mindenkinél ezt látom/sajnos tapasztalom is.)

Hát nálunk ez úgy néz ki, ha bátyám csinálhat akármit, kb egy-két napig duzzog anyám, meg ő is, utána semmi extra. Kezdődik minden elölről. Mármint ez volt régebben, mikor gyerekek voltunk. Meg, hogy : Nézd meg, mit tett a bátyád, te meg nem vagy rá képes...

HA meg én tettem vmi rosszat, akkor évekig - s most is - hallgattam, h mit csináltam, és mekkora egy gyökér vagyok.

Most ott tartunk, hogy a bátyám egy beképzelt egoista állat, aki azt hiszi, h ő a császár, csak mert ilyen-olyan a bnője, és amúgy is egyetemre jár, és mittoménmilyen vállalkozása van. Ha úgy tartja kedve, akkor felhúzza az orrát, nagyképűsködik, nem szól senkihez, v pedig ha igen, akkor is kígyó-béka hull ránk.

Ekkora anyám odafordul hozzám, és elkezd velem normális hangon beszélni, és kibeszéli a bátyámat nekem, és hogy jajdeszeret engem.

Miután a bátyám befejezte a hülyeségét, és szentabékevan, akkor megint el vagyok felejtve, s ha hozzám is szólnak, akkor csak vita van, meg szemétkedés, meg gyökérezés, meg minden, amitől csak vitatkozás van, aminek meg a végén MINDIG én vagyok a szívtelen hálátlan dög, s hogy nem igaz, hogy nem nézek magamba, h bennem van a hiba, meg hogy meditáljak, és talán rájövök, h min kéne változnom... meg hogy milyen fura, hogy az egész család hülye (az én véleményem szerint), csak én vagyok tökéletes! (ezt sosem mondtam, de mániája ezt ismételgetni)

Meg, hogy bennem van a hiba, és hogy igazán leszállhatnék a magas lóról.

HA meg valamit kérek tőle, akkor nincs ideje, nem ér rá, nincs pénze, dolgozik (munkanélküli), van egyéb dolga, meg amúgy is; felnőtt vagyok, oldjam meg (1000km távolságból) (óóóó, ez volt a legszebb, mikor visszautasítottam a kijövetelét, mert nem voltam hajlandó eltartani, meg helyette intézni semmit, főleg h egy kukkot nem tud beszélni, de NEM IS AKAR! S elvárja, h majd ééén. Szereztem neki tanfolyamot, és szärt bele elmenni rá. Ennyit arról, h ki akar jönni)

Na, s aztán kezdődik a körforgás elölről abban a minutumban, mikor a bátyám fityiszt mutat, meg a kisfarkát. Akkor ismét van még egy lánya, és amúgy is hogy vagyok...

(Na, az meg a másik: Karácsonykor küldtem személyes névre szóló üdvözletet, meg ilyeneket, és SENKI NEM KÜLDÖTT, V ÜDVÖZÖLT VOLNA. SENKIIIII A CSALÁDBÓL! Ez azért kicsit rosszul esett... )

Szóval ennyi. Hú. Jól esett kiírni