Van olyan szülő, aki megbánta, hogy gyereket vállalt?

40es.. Ez vmi hihetetlen amit leírtál :) Én most kategorikusan és 100 %-os biztonsággal kijelentem léptem-nyomon, hogy én nem fogok gyereket szülni. De ez amit leírtál... Lehet, hogy egyszer én is így fogok sírni örömömben egy gyerek miatt? Aki az enyém? :) Még meg is könnyeztem, amit írtál.

És bocsi az OFF-ért, de ez nagyon megragadott.

A Kérdezőnek nem sok mindent tudok válaszolni, nekem nincs gyerekem, ezért csak véleményem van róla, hogy aki azt mondja, hogy soha egy percig sem bánta, az vagy szent, vagy mártír. Biztosan van olyan pillanat, amikor nem áll össze minden. Persze ettől imádják a gyereküket. Jó esetben. És így is kell lennie, ha már egyszer vállalták őt, aki nem tehet róla, hogy megszületett.

27 évesen szültem 6 évvel ezelőtt.

Akkor, amikor már nem tudtam magammal mihez kezdeni jó dolgomban. 300 nettót kerestem napi 4 órás melóval, csak plázában vásároltam, kaját csak rendeltem, wellness hotelekben hétvégéztem, én voltam a bombasztikus csúcsnő...mégis a szaunában izzadva a luxus közepén olyan kur.a sz@rul éreztem magam, hogy ki sem tudom fejezni rendesen.

Ekkor történt, hogy egy egyéjszakás kaland megfordította a sorsomat. Annyira magabiztos és öntelt voltam, hogy eszembe sem jutott, hogy nem itt és nem most és nem nekem kellene szülnöm. Hiszen ki más lenne a világon a legjobb anya ha nem én? És melyik gyerek lenne szerencsésebb és tökéletesebb, mint az én gyerekem.

Hát hosszú és keserves regényt írhatnék az elmúlt 6 és fél évről. Irdatlanul nehéz (volt) egyedül fogadni és nevelni a fiamat. Mára rá sem ismernék egykori önmagamra.

Sokszor padlóra kerültem és ilyenkor végiggondoltam, hogy rosszul döntöttem-e, hogy megbuktam-e az anyaság vizsgán?

...és a végeredménye a gondolataimnak mindig az, hogy nem döntöttem rosszul, hogy bár nem *5-ös anya vagyok, de ANYA vagyok ízig-vérig! Nem akarnék a világ minden kincséért sem nem-anya lenni.

20 éves vagyok 1hónapos lányunk van.

a terhesség alatt fura érzéseim voltak, volt mikor örültem neki de volt mikor hogy nem,én őt nem akarom!(hormonok)

de mikor megszületett ez elmult és nagyon szeretjük egymást

a párommal szorosabb lett a kapcsolatunk.remélem igy is marad

"De konkrétan TE nem születtél volna meg, ha a szüleid nem vállalnak gyereket :)"

És szerinted ez zavart volna? Nem is léteznék. Hol érdekelne, hogy nem létezek, mikor nem létezek?

Mi édesanyámmal együtt neveltük fel az öcsémet,mikor az apánk lelépett itthonról.Még egyszer ezt nem tudnám végigcsinálni,és lehet mondani,hogy a saját gyerek más meg blablabla,de nem,nem más.

Nem kell nekem a felelősség,nem kell nekem az,hogy éjszaka egy gyerek bömbölésére ébredjek,nem kell koplalnom,hogy ő enni tudjon és még sorolhatnám.

Szegény családba születtem,tini koromban egy párszor neki is hajtottam szegény anyukámnak,hogy mi a fenének szült meg,ő ennek ellenére sosem bánt meg egyikünket se,holott rengeteg nehézségen vagyunk túl.Nem akarnék én is így felnevelni egy gyereket.

Az meg,hogy ki fogja kitermelni a nyugdíjamat ha én nem szülök...Nem érdekel.Úgysem fogom megélni az időskort.26/N