Párom kórházba került mégsem tudom abszolút sajnálni! Mit kellene tennem?
Mostanában a párom szinte minden este összejön a haverokkal iszogatni, hol többet, hol kevesebbet. Ez engem alapjáraton idegesített, mert egyrészt ez nem kevés pénz (de ehhez nem sok közöm van), másrészt ilyenkor én el vagyok felejtve, sokszor hanyagolt emiatt. Volt már vitánk ebből bőven...
Tegnap szintén neki indultak, mondván, hogy utána elmennek bulizni. Ennek az lett a vége, hogy hajnalban egy haverja hívott, hogy baj van. Annyira totál K.O-ra itta magát az én drága párocskám, hogy elvesztette az egyensúlyát, elesett és felszakadt a feje, ki kellett hozzá hívni a mentőket, ha tudok menjek be a kórházba.
Bementem, annyira kész volt, hogy szerintem azt sem tudta hol van, csak kérdezgette, hogy én hogy kerültem oda, mit keresek ott... Ahogy elfektették már aludt is. Bent tartják megfigyelésre egy-két napig. A kezembe nyomták a véres ruháit, hogy vigyem el és slussz. Én ott álltam sokkolódva az egész eseménytől, a vértől, a párom állapotátol, mindentől, hogy most sírjak, vagy nevessek, vagy mit csináljak. Olyan mértékű indulatos idegesség van bennem, hogy én azt nem tudom elmondani. Voltam bent nála megint, vittem neki kaját, üdítőt meg egy-két dolgot teljesen kába még mindig, ha beszélt akkor is csak annyit, hogy itt fáj meg ott fáj. Csak annyit tudtam reagálni, hogy megérdemli... Ez nyilván nem szép tőlem.
Lehet, hogy egy szívtelen önző dög vagyok, de legszívesebben még én is megcsapkodnám, hogy megmondtam és tudtam, hogy ez lesz vége és a p*csáért kell neki ennyit inni, én így nem bírok már mellette maradni. Ütni tudnék, ugyanakkor aggódom is, hogy megússza ennyivel, ne legyen komolyabb baja (elég komoly ütés érte).
Nincs kedvem találkozni és beszélgetni vele, pláne nincs kedvem hallgatni a jajjgatását, amikor csak is magának köszönheti az egészet. Hogyan vezessem le ezt a feszültséget és egyáltalán hogyan kéne kezelnem ezt az egészet?
Olyan ideg van bennem, hogy remegek reggel óta és képtelen vagyok lenyugtatni magam.
A szüleit is fel kéne hívnom, de jó lenne előtte egy kicsit lehiggadni, messze laknak, nem akarom a szívbajt rájuk hozni és lekezelően sem szeretnék beszélni a páromról nekik.
Egyébként huszon évesek vagyunk, még nem élünk együtt.
Kedves 25 éves válaszoló! Akár elkeserítő akár nem, én nagyon is szeretem a páromat, de nem bírom elviselni, hogy akármi jön, neki az új haverok a fontosabbak, ők az elsők, nekem jöhet akármilyen kérésem az le van tojva. Ha figyelmesen elolvastad itt rég nem csak az alkohol problémákról van szó, sőt legkevésbé arról, mert még mindig vallom, hogy a párom nem függő.
Mindentől függetlenül engedd meg nekem, hogy a saját belátásom és döntéseim alapján éljem az életemet és ha te vagy bárki más elítél engem azért, mert nem vagyok hajlandó megalázottságban élni, feltéve a polcra, akkor ám legyek elítélve, de fiatal vagyok és nem fogok egy ilyen kapcsolatban leragadni, ha esélyét sem látom a változásnak.
Lehet te máshogy látod belülről, de én kívülről nem tudok tapsolni annak, ha a párom s*gg részegségében tönkre vágja magát, mert ez csak is a saját döntése. Ha én ezért elhagyom, akkor az is a saját döntésének a következménye lesz. Ha hajlandóságot látok benne, mert látok, akkor nem hagyom el. Vannak ilyen és olyan emberek... Én a párod helyében biztosan nem tűrtem volna el, hogy a 3 évünkből 2-t egy alkoholistával töltsek, de ez a ti kapcsolatotok, én nem látok bele, nem ítéllek el titeket, így megkérlek hogy te se tedd ezt, mert semmivel sem tudsz rólunk többet, mint én rólatok.
Egyébként a páromat kiengedték, nálam van. Még mindig elítélem a tettét és ideges leszek, ha eszembe jut mit csinált. Volt egy komolyabb beszélgetésünk, elmondtam neki minden érzésemet és kiadtam az útját, hogyha továbbra is így akar élni, akkor engem felejtsen el. Én egy boldog kapcsolatban szeretnék élni és nem fogok asszisztálni a hülyeségeihez, ha neki látszólag nem rám van szüksége. Ő bánja, ígért, én úgy döntöttem nem rakom ki, ennyi. Viszont megjegyeztem mit ígért és bizony ha ez ismét előfordul repülni fog. Nem azzal van a bajom, ha néha elmegy bulizni és iszik, de felnőtt ember, csinálja ésszel, vagy ha nem, akkor annak vállalja a következményeit.
Nem egy alkoholista volt a családunkban, azt hiszem ezt is írtam. Ütöttek, bántalmaztak, testileg, lelkileg mindenkit. Én nőként nem ilyen sorsra vágyom, rosszul vagyok ezektől az alakoktól és ha a párom is ilyen lesz, akkor engedtessék meg nekem, hogy ne ezt a keresztet hordjam életem végéig, csak mert a társadalom azon véleménye elfogadott, hogy nekem kellene kirángatnom a sz*rból. Ha elismeri, hogy segítségre van szüksége és kapaszkodik belém, nem fogom cserben hagyni ez természetes, ahogy nem is hagytam cserben a páromat annak ellenére, hogy abszolút nem vagyok boldog attól, amit tett. Viszont ha minden józan ígéret ellenére, másnap ismét megtörténik ugyanez, akkor ne én legyek elítélve, amiért elhagyom!
válasza:Kérdező, félreértettél.
Eszem ágában sincs téged megítélni, hiszen nem ismerlek.
Csak azt írtad, hogy eddig nem volt ilyen a barátod, hanem kb. másfél hónapja megy ez.
És erre írtam azt, hogy egy viszonylag kis időintervallumot körülölelő probléma miatt máris szakításon töröd a fejed, az számomra igenis elkeserítő.
És azt is írtam, hogy az én problémámat sem úgy kell elképzelni, hogy a 3 évből 2 úgy telt el, hogy én minden nap tajt részeg voltam, és hasonlók.
Sőt, említettem, hogy körülbelül az utóbbi pár hónap volt durvább, csak 2 éve vette kezdetét a dolog.
Nem azt mondom, hogy ha valaki így viselkedik éveken keresztül és a változni akarás szikráját sem mutatja, akkor mindenáron tartson ki mellette a párja, vagy akárki, erről szó sincs.
De azt is meg kell érteni, hogy ez azért nem pár hetes (sőt, hónapos) folyamat, hanem hosszú.
Az én barátom soha nem fenyegetőzött például szakítással, de minden egyes eset után beszélgettünk róla.
Nem keltett bennem szégyenérzetet, csak tényszerűen elmesélte miket csináltam, miket mondtam és ez már elég is volt ahhoz, hogy szégyelljem magam.
És igen, kellett jó pár ilyen beszélgetés ahhoz, hogy eljussak oda, ahol most tartok.
Igazából ezt értem támogatás alatt.
Ha megzsarolt volna érzelmileg akkor lehet, hogy hamarabb eléri, hogy változtassak, de az akkor még nem a saját akaratomból történt volna és nem azért, mert én belátom, hogy problémám van és ez szerintem nagyon nem lett volna jó.Így, hogy türelmes volt velem (és ezért minden tiszteletem az Övé és imádom ezért) szintén elértük a változást, viszont együtt.
És főleg az a lényeg, hogy magamtól láttam be, hogy baj van.
Egy szó, mint száz, csak ennyit akartam kihozni az egészből, nem többet.
Remélem sikerül elérnetek, amit kitűztetek!
L/25
válasza:34-es válaszoló vagyok. Kedves 33-as lányzó :) köszönöm én is a tiszteletet!
Először is a többi hozzászólónak. Én sem értek egyet a lányzóval teljesen, de pánikbetegség igenis van. Nem egy ismerősöm szenved tőle, és jómagam is átéltem már néhány rohamot is, és nem vagyok depressziós.
És akkor most visszakanyarodnék :)
Pont azért írtam le a véleményem, mert eléggé benne voltam/vagyok sajnos ebben a dologban. Nem kívülállóként írtam. Nem is írtam olyat, ha jól emlékszem, hogy depresszió miatt kezd el valaki inni, ott tudjuk, mi az oka az alkoholproblémának/drognak, úgy vélem, ebben az esetben, tehát nálad is a depresszió okát kell kitalálni, és utána megoldódik a következmény is.
Viszont még mindig úgy vélem, hogy igen is az alkoholisták többsége nem depresszió miatt kezd el inni.
8 éves korom óta vannak "élményeim" anyámmal kapcsolatban, tehát 17 éve. Ezalatt a leghosszabb józan időszaka, amire emlékszem, 3 év volt. Az is azért, mert elütötte egy autó, és nem nagyon tudta elhagyni a lakást. Most májusban kezdte újra az esküvőm előtt 3 héttel.
Na most, ezalatt volt, hogy 9 hónapig nem láttam, mert eltűnt, patak partjáról szedték össze, majdnem c.nyokkal verekedtem, mert fel akarta hozni a lakásba őket fürdeni, mert szegények, milyen koszosak, kb. 7 személyije volt már csináltatva, mert mindig ellopták, kocsmákban kerestük, idegen emberek lakásáról hoztuk el... stb-stb. Tudnám még sorolni. Most 44! éves, tolókocsiban van, bottal nemigen tud járni. Könyörögtünk neki évekig. Amikor szépen szóltunk hozzá, mindent megígért, megváltozik, elfordultam, ivott, mert úgysem haragszunk, az ablakon akart kimászni. Elé álltam, lek.vázott és tűsarkú cipővel akart megrúgni, mert nem engedtem ki. Ha ordítottam vele, akkor azért iszik, mert mindenki utálja. A legutolsó húzása az volt, hogy követtük a férjemmel, hova megy, hát vett egy felest. El akartam venni tőle az utcán, és képes volt kiabálni, hogy mekkora ku.va vagyok, hogy nekem az ő felese kell!!!! Mondtam neki, ha akarom, két litert hozok ingyen, nem kell az ő felese. Mindenért én vagyok a sz.r. És mint mondtam, nem látom a változást. Most persze van, mert menni sem tud, lakáshoz van kötve. Ma jött haza végleg a rehabilitációról, július óta van ott, május 26 óta volt kórházban. Intenzív, trauma, rehab. Nem akar. Hiába álltunk mellette, ez lett a vége.
Ezért mondom, hogy nem biztos, hogy ha a párom ezt csinálná, hosszú távon bírnám. Egy darabig biztos, de ha a szép szó nem elég és lejjebb csúszna, nem bírnám és nem is akarnám végig nézni, ahogy megöli magát.
Sajnos így látom. Az én családomban is vannak gondok, anyósom ugyanez sajnos, imádom, de megöli magát. Ő biztos, hogy depressziós is, de azt gondolom, nála előbb jött az ital és sajnos mi messze vagyunk tőle, hogy segítsünk :( viszont kell az akarás és a segítség is, de azt gondolom, hogy a segítő fél lelki békéje érdekében kell húzni egy határt, mielőtt a másik ember is magával rántja a depresszióba.
és ezt úgy írom, hogy nem akarok senkit megbántani.
válasza:marha egyszerű a képlet: a családi anamnézisben vannak alkeszok? nagyszülők, nagybácsik szintjéig érdemes minimum leásni.
ha van, akkor lapát, mert megvan benne a hajlam, és nemsokára alkalmi ivóból iszákos, részeges ember lesz.
ha nincs, akkor nagyon komoly beszélgetés, piás haverok kitolása a képből, értelmes közös programok. a piára szánt lóvét meg lehet kezdeni gyűjteni a jövő évi nyaralásra. :)
nálunk is volt egy kemény sztori, a párom nagyon alja állapotban érkezett meg szerény hajlékunk kapujába, de azt kinyitni már nem tudta. nos, öcsémmel ketten vonszoltuk fel, "tisztába tettük", lefektettem. persze másnap el sem hitte amit meséltem neki, sebaj, ígértem neki következő ilyen delíriumos este emlékére készülő videót.
azóta max bunkóra issza magát, vállalhatatlan eset nem volt ezidáig. beígértem neki egy youtube-os feltöltést is, szóval azóta részegen nem került még a szemem elé :) pedig együtt élünk.
nyugodtan fotózd le, és ígérd be neki a nyilvános megalázást, ha ilyen mégegyszer előfordul. ez egyáltalán nem kicseszés. felnőtt ember, tudatában van a cselekedetei súlyával. max lexarja. de akkor lesznek következményei...
válasza:Tudod mi lesz ennek a vége, ha most nem lépsz?
Kap majd egy agyvérzést a rengeteg vedeléstől, aztán élete végéig katéteres-pelenkás lesz, láttam már ilyet...
Vagy hozzámész, szülsz neki 2-3 gyereket, dolgozol, ő elissza a pénzt, a gyerekeitekkel együtt nyomorogni fogtok.
Vagy elhagyod a francba és keresel egy olyan férfit, aki megérdemel.
28/n
válasza: válasza: válasza:A nagy haverok egyszer voltak bent nála vagy 10 percre, akkor is csak röhögni egy kört az ominózus éjszakán. Én csak forgattam a szemeimet hányingerrel küszködve... abszolút nem értem mi olyan vicces ezen, de amit pozitívumként éltem meg, hogy a párom is letolta őket, hogy rohadtul nem vicces ez az egész.
Egyébként azóta sem tudok a jajgatásokra mást reagálni, mint hogy nem érdekel, de számtalanszor bocsánatot kért és őszintén úgy tűnik, hogy megbánta, most tényleg azt érzem, hogy kapaszkodik belém, nehogy elhagyjam a baromsága miatt. Remélem ezt a későbbiekben tettekkel is bizonyítja majd és nem csak a para hozta ezt ki belőle. A "barátaival" azóta nem is beszélt, amióta kiengedték, amit mondjuk én abszolút nem bánok és lehet tapló dolog, de igyekszek is ellenük hangolni a páromat olyan mondatokkal, hogy "ha akkora haverok lennének, többször meglátogatták volna nem?". Eltiltani nem fogom tőlük, mert úgy érzem egy kapcsolat ne tiltásokról szóljon, de azért legyen ott bogár a fülében és legyen tisztában azzal, hogy nálam az utolsó esélyével játszadozik.
válasza:Én úgy otthagynám mint a huzat. Kutyából nem lesz szalonna. Kell neked ilyen élet? Nem képes felfogni, hogy már nem suhanc gyerek, akinek már csak a buli a fontos, és a haverok.
Szerintem még nem nőtt fel, vagy örök kamasz marad
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!