Párom kórházba került mégsem tudom abszolút sajnálni! Mit kellene tennem?
Mostanában a párom szinte minden este összejön a haverokkal iszogatni, hol többet, hol kevesebbet. Ez engem alapjáraton idegesített, mert egyrészt ez nem kevés pénz (de ehhez nem sok közöm van), másrészt ilyenkor én el vagyok felejtve, sokszor hanyagolt emiatt. Volt már vitánk ebből bőven...
Tegnap szintén neki indultak, mondván, hogy utána elmennek bulizni. Ennek az lett a vége, hogy hajnalban egy haverja hívott, hogy baj van. Annyira totál K.O-ra itta magát az én drága párocskám, hogy elvesztette az egyensúlyát, elesett és felszakadt a feje, ki kellett hozzá hívni a mentőket, ha tudok menjek be a kórházba.
Bementem, annyira kész volt, hogy szerintem azt sem tudta hol van, csak kérdezgette, hogy én hogy kerültem oda, mit keresek ott... Ahogy elfektették már aludt is. Bent tartják megfigyelésre egy-két napig. A kezembe nyomták a véres ruháit, hogy vigyem el és slussz. Én ott álltam sokkolódva az egész eseménytől, a vértől, a párom állapotátol, mindentől, hogy most sírjak, vagy nevessek, vagy mit csináljak. Olyan mértékű indulatos idegesség van bennem, hogy én azt nem tudom elmondani. Voltam bent nála megint, vittem neki kaját, üdítőt meg egy-két dolgot teljesen kába még mindig, ha beszélt akkor is csak annyit, hogy itt fáj meg ott fáj. Csak annyit tudtam reagálni, hogy megérdemli... Ez nyilván nem szép tőlem.
Lehet, hogy egy szívtelen önző dög vagyok, de legszívesebben még én is megcsapkodnám, hogy megmondtam és tudtam, hogy ez lesz vége és a p*csáért kell neki ennyit inni, én így nem bírok már mellette maradni. Ütni tudnék, ugyanakkor aggódom is, hogy megússza ennyivel, ne legyen komolyabb baja (elég komoly ütés érte).
Nincs kedvem találkozni és beszélgetni vele, pláne nincs kedvem hallgatni a jajjgatását, amikor csak is magának köszönheti az egészet. Hogyan vezessem le ezt a feszültséget és egyáltalán hogyan kéne kezelnem ezt az egészet?
Olyan ideg van bennem, hogy remegek reggel óta és képtelen vagyok lenyugtatni magam.
A szüleit is fel kéne hívnom, de jó lenne előtte egy kicsit lehiggadni, messze laknak, nem akarom a szívbajt rájuk hozni és lekezelően sem szeretnék beszélni a páromról nekik.
Egyébként huszon évesek vagyunk, még nem élünk együtt.
Már így is elgondolkodtam párszor az alkohol/haveri összejövetelek téma miatt azon, hogy nekem erre nincs szükségem. Talán azért van bennem ez az ideg, mert valahol érzem, hogy nekem ez tette fel az i-re a pontot.
Alkoholistának azért nem nevezném, de akárhogy is "lázadás, meg partiarc korszak" (amit már rég kinőhetett volna), nekem nem fogja bemagyarázni hogy normális az, amit művel. Amilyen megszégyenülten éreztem én magamat a kórházban... Csak néztem, hogy úristen, ez az én párom. Elmondta a doki, hogy varrni kell, meg csinálnak egy ct-t, mert elég csúnya ütést kapott és nem engedik ki, mert OLYAN MÉRTÉKBEN ITTAS, hogy kétes "eredményeket" produkál. Ergo nem tudták eldönteni, hogy mitől lát kettőt vagy nem tudom... Én azt hittem elsüllyedek, legszívesebben végig sem hallgattam volna. Lehet önző vagyok, de észre kellett volna vennie a páromnak már rég, hogy ez baromira nem csak róla szól!!
Ha komolyabb baja lesz/lett volna, még is mi a frászt mondok az anyukájának? Még így sem tudom mit mondhatnék... "helo, a fiad olyan ökör részeg volt tegnap, hogy kórházban kötött ki, de ne ijedj meg, nincs komoly baj". Teljesen ki vagyok bukva.
Eddig tehetetlennek éreztem magam abszolút, de megköszönöm a válaszokat, jól esik most némi támogatás, már az is megnyugtat, hogy ti is hasonlóan reagálnátok, így legalább nem érzem magamat egy sz*rházinak.
Valószínű az 1-es válaszoló tanácsát fogom megtartani. Nem fogom ott hagyni a sz*rban, mert a környéken senkije nincs, csak a fene jó haverjai, akik szerintem azóta sem jártak nála... De hogy ezt már nem nyelem le egy könnyen az is biztos.
Megértem a szégyenérzeted, az a baj, hogy az ilyen emberekben ennek szikrája sincs.
A szüleit lehet jobb lenne nem értesíteni, főleg, hogy nincs komoly baj. Ezt mondja el ő nekik, az ő "dicsősége". Ne neked kelljen ezzel is törődnöd. Más volna a helyzet, ha valami súlyosabb baja esik, de így vélhetően napokon belül jobban lesz annyira, hogy majd ő maga közölheti velük, már ha meri.
En biztosan otthagynám. Mire kijonne a korházbol osszepakolnák és elkoltoznék (ha egyutt laktok). Az ilyen férfi nem fog változni. Es mi lesz, ha gyereketek szuletik, te otthon leszel a gyerekkel, o meg a haverokkal bulizgat. Mert ugye nem egy ilyen esetet olvastunk már itt.
26 N
Nem kell hinned neki többet. Alkoholista. Ezzel tönkre teszi a Te életedet is..
Elhiszem, hogy Te "égtél" a kórházba..
Nem fog tanulni az esetből..Gondolj bele: rettegésbe akarsz élni, mikor történik hasonló?
Olyan párt válassz, akit nem a mocsokból kell kirángatni, akire felnézhetsz..
Alkoholisták mindig találnak okot az ivásra. Ha nem találnak, keresnek...
Ne ilyen életet szánj Magadnak!
Ha felépült, dobd ki. Máskülönben nem hiszem, hogy tanulna belőle. Ha ezek után is kedvesen fogadod, akkor azzal szerintem csak azt erősíted benne, hogy bármit megtehet. Ha addig kibírod, hogy látogatod, segíted, míg kiengedik, az abszolút korrekt, és senki nem mondhatja rád, hogy a bajban hagyod magára. Bár ez ugyebár olyan baj, amit csak a saját hülyeségének köszönhet.
Ha együtt maradtok, és teszem azt 2-3 gyerek mellett is ilyen életet él, na ez tesz tönkre még több életet.
Az én gyermekeim apja sem szent, mondhatni megjárta a hadak útját, de már ennél sokkal-sokkal kevesebbért kilátásba helyeztem neki anno a kislapátot.
Én se sajnálnám, magának kereste....Ha meg még nem éltek együtt ápolgassa az anyukája.
Én is menekülnék nagyívben tőle, még ha ígérgetné is, hogy többet nem lesz ilyen...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!