Párom kórházba került mégsem tudom abszolút sajnálni! Mit kellene tennem?

Mostanában a párom szinte minden este összejön a haverokkal iszogatni, hol többet, hol kevesebbet. Ez engem alapjáraton idegesített, mert egyrészt ez nem kevés pénz (de ehhez nem sok közöm van), másrészt ilyenkor én el vagyok felejtve, sokszor hanyagolt emiatt. Volt már vitánk ebből bőven...

Tegnap szintén neki indultak, mondván, hogy utána elmennek bulizni. Ennek az lett a vége, hogy hajnalban egy haverja hívott, hogy baj van. Annyira totál K.O-ra itta magát az én drága párocskám, hogy elvesztette az egyensúlyát, elesett és felszakadt a feje, ki kellett hozzá hívni a mentőket, ha tudok menjek be a kórházba.

Bementem, annyira kész volt, hogy szerintem azt sem tudta hol van, csak kérdezgette, hogy én hogy kerültem oda, mit keresek ott... Ahogy elfektették már aludt is. Bent tartják megfigyelésre egy-két napig. A kezembe nyomták a véres ruháit, hogy vigyem el és slussz. Én ott álltam sokkolódva az egész eseménytől, a vértől, a párom állapotátol, mindentől, hogy most sírjak, vagy nevessek, vagy mit csináljak. Olyan mértékű indulatos idegesség van bennem, hogy én azt nem tudom elmondani. Voltam bent nála megint, vittem neki kaját, üdítőt meg egy-két dolgot teljesen kába még mindig, ha beszélt akkor is csak annyit, hogy itt fáj meg ott fáj. Csak annyit tudtam reagálni, hogy megérdemli... Ez nyilván nem szép tőlem.

Lehet, hogy egy szívtelen önző dög vagyok, de legszívesebben még én is megcsapkodnám, hogy megmondtam és tudtam, hogy ez lesz vége és a p*csáért kell neki ennyit inni, én így nem bírok már mellette maradni. Ütni tudnék, ugyanakkor aggódom is, hogy megússza ennyivel, ne legyen komolyabb baja (elég komoly ütés érte).

Nincs kedvem találkozni és beszélgetni vele, pláne nincs kedvem hallgatni a jajjgatását, amikor csak is magának köszönheti az egészet. Hogyan vezessem le ezt a feszültséget és egyáltalán hogyan kéne kezelnem ezt az egészet?

Olyan ideg van bennem, hogy remegek reggel óta és képtelen vagyok lenyugtatni magam.

A szüleit is fel kéne hívnom, de jó lenne előtte egy kicsit lehiggadni, messze laknak, nem akarom a szívbajt rájuk hozni és lekezelően sem szeretnék beszélni a páromról nekik.

Egyébként huszon évesek vagyunk, még nem élünk együtt.