Párom kórházba került mégsem tudom abszolút sajnálni! Mit kellene tennem?
Mostanában a párom szinte minden este összejön a haverokkal iszogatni, hol többet, hol kevesebbet. Ez engem alapjáraton idegesített, mert egyrészt ez nem kevés pénz (de ehhez nem sok közöm van), másrészt ilyenkor én el vagyok felejtve, sokszor hanyagolt emiatt. Volt már vitánk ebből bőven...
Tegnap szintén neki indultak, mondván, hogy utána elmennek bulizni. Ennek az lett a vége, hogy hajnalban egy haverja hívott, hogy baj van. Annyira totál K.O-ra itta magát az én drága párocskám, hogy elvesztette az egyensúlyát, elesett és felszakadt a feje, ki kellett hozzá hívni a mentőket, ha tudok menjek be a kórházba.
Bementem, annyira kész volt, hogy szerintem azt sem tudta hol van, csak kérdezgette, hogy én hogy kerültem oda, mit keresek ott... Ahogy elfektették már aludt is. Bent tartják megfigyelésre egy-két napig. A kezembe nyomták a véres ruháit, hogy vigyem el és slussz. Én ott álltam sokkolódva az egész eseménytől, a vértől, a párom állapotátol, mindentől, hogy most sírjak, vagy nevessek, vagy mit csináljak. Olyan mértékű indulatos idegesség van bennem, hogy én azt nem tudom elmondani. Voltam bent nála megint, vittem neki kaját, üdítőt meg egy-két dolgot teljesen kába még mindig, ha beszélt akkor is csak annyit, hogy itt fáj meg ott fáj. Csak annyit tudtam reagálni, hogy megérdemli... Ez nyilván nem szép tőlem.
Lehet, hogy egy szívtelen önző dög vagyok, de legszívesebben még én is megcsapkodnám, hogy megmondtam és tudtam, hogy ez lesz vége és a p*csáért kell neki ennyit inni, én így nem bírok már mellette maradni. Ütni tudnék, ugyanakkor aggódom is, hogy megússza ennyivel, ne legyen komolyabb baja (elég komoly ütés érte).
Nincs kedvem találkozni és beszélgetni vele, pláne nincs kedvem hallgatni a jajjgatását, amikor csak is magának köszönheti az egészet. Hogyan vezessem le ezt a feszültséget és egyáltalán hogyan kéne kezelnem ezt az egészet?
Olyan ideg van bennem, hogy remegek reggel óta és képtelen vagyok lenyugtatni magam.
A szüleit is fel kéne hívnom, de jó lenne előtte egy kicsit lehiggadni, messze laknak, nem akarom a szívbajt rájuk hozni és lekezelően sem szeretnék beszélni a páromról nekik.
Egyébként huszon évesek vagyunk, még nem élünk együtt.
válasza:
válasza:Sajnos volt a családomban alkoholista, nem is egy, így ismerem többnyire a "fajtájukat", ezért mertem kijelenteni, hogy a párom nem az. Nem nyúl kényszeresen az alkohol felé. Szimplán bekerült néhány hónapja egy társaságba, ahol "húde k*rva memő" hogy minden másnap este berúgnak mint a disznó. Ő szerencsére nem ilyen gyakorisággal vágja taccsra magát, sőt... ennyire még sosem szállt el, de akkor sem tartom normálisnak. Együtt vagyunk már egy ideje, nem akarom megfontolatlanul elhagyni az utolsó másfél hónapos viselkedése miatt.
Most jöttem egyébként tőle, vagy 10 komoly percet töltöttem ott, megint csak a jajgatás. Megkérdeztem van e valamire szüksége, ő bocsánatot kért, bár ezt szerintem nem lehet ennyivel elintézni, én pedig elmondtam, hogy nekem egy ilyen emberre nincs szükségem és pont. Jövök holnap is, mert jövök, de ne várja tőlem, hogy megértő legyek. Kicsit nyugodtabban érzem már magam.
válasza:A leírásod alapján nem is az a baj, hogy mennyit iszik, hanem hogy ennyire befolyásolható.
Azért huszonévesen (mennyi, 25 körüli?) már nem egy társaságnak kéne vinnie az embert. Ő szépen megy utánuk, mint egy birka - leírtad, hogy fokozatosan veszi fel a szokásaikat.
EZ az, ami nálam kivágná a biztosítékot - én meg a pasit. Nem felnőtt jellem, akit ennyire bele lehet rántani valamibe.
válasza:Az alkoholizmus egy függőség, párom nem az alkoholtól függ, hanem a társaságtól. Ha nem találkozik velük egy hétig, akkor egy hétig nem is iszik, eszébe sem jut. Ám nevezzük alkoholizmusnak, nekem mindegy, a jelenlegi helyzeten nem változtat, ahogy érdemben a véleményemen sem.
Egyébként abban teljesen igazat adok, hogy az ember ilyen idős korára (24) már ne legyen ekkora birka, én is ezt viselem baromira nehezen. Pár napot még alszok rá, kíváncsi vagyok, hogy neki mi a véleménye ezek után arról, amit művel. Viszont hogy mi lesz azután, arról egyelőre fogalmam sincs.
válasza: válasza:teljesen megértelek hogy dühös vagy! én voltam hasonló szituációban. mondjuk az én párom nem hetente hanem csak max kéthavonta jön össze ilyen "kanbulikra" de sose tud haza jönni tiszta állapotba! nem tudja a határt! legutolsó eset most volt nemrég. annyira ko volt hogy nem tudta kinyitni a kisajtó és én hajnalba arra riadok hogy még nincs itthon. szóval ahogy beengedtem lefeküdt a nappaliba! alig bírtam felcibálni! másnap hagytam hogy kialudja magát, addig elmentem otthonról mert csak dühöngtem volna! mikor felébredt, annyit kérdeztem tőle hogy ő pakolja össze a cuccait vagy én!? nem nagyon tudott mit szólni, aztán nagy lelki beszélgetés és hát igazából ő nem is gondolta hogy ilyen KO-n volt... volt sírás meg minden, de láttam rajt hogy sokkolta mennyire részeg volt. megbeszéltük h változtatni fog! még nem derült ki h sikerült e de én remélem!
neked azt tanácsolom hogy adj ultimátumot, vagy te vagy a haverok, mert ha továbbra is ezt folytatja tönkre megy a kapcsolatotok! ha nem tud nélkülük élni akkor hagyd mert ez nem fog változni, egy baráti társaságot nem tudsz megváltoztatni, de egyedül a barátodat igen! majd írj a fejleményekről!
Hozzátartozik még a témához annyi, hogy nekem egy közeli családtagom néhány hónappal ezelőtt egy ilyen "csak egy kis vágásba" halt majdnem bele. Ő rosszul lett, ezért esett el és vágta be a fejét, aminek következtében vérömlenye alakult ki, ismét kórházba került, 2 hétre rá zavartan kezdett beszélni, majd egyáltalán nem tudott már egy mondatot sem megfogalmazni. Meg kellett műteni és még mindig nincs túl jól, tehát az idegességem, aggodalmam dupla. Két percenként azt kérdezgetem magamtól, hogy hogy tehetett velem ilyet, miért ennyire felelőtlen!? Egy biztos, én nem fogom megvárni, amíg halálba vagy totális nyomorba löki ez a társaság.
Kellemetlenül érzem magam, mert minden gondolatom akörül forog, hogy én én én... Rám nem gondolt, én le voltam tojva, én totálisan megalázva éreztem magam, stb. És mégcsak a legkevésbé sem hat meg, hogy neki fáj.
Az anyukáját egyébként vele fogom felhívatni holnap úgy, hogy mellette állok, ha hazudni mer, akkor kiveszem a telefont a kezéből és szépen elmondom az igazságot, hátha tudnak ők is hatni rá valamilyen szinten.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!