Mit tehetnék, hogy a feleségem ne ölje meg a gyerekemet?

ne vergődj már itt 101-110 - az ostoba, lélektelen dolgaiddal, hogy "senki" a magzat.

A fogantatás pillanatában eldől egy ember világra-jöttének LEHETŐSÉGE. Eldől a neme, másodpercenként alakul-fejlődik-formálódik. Ha valami nem "semmi-senki" , akkor ez az.

Te is a fogantatás pillanatában már megkaptad a lehetőséget: hogy EMBER legyél- és nem moszat, csótány vagy gorilla. Ember vagy! felelősségteljesen kell, emberként gondolkoznod.

112 113 először is menj a p ecsa ba a rohadt pontozásaiddal.

Másodszor meg GONDOLKOZZ - egy ember lehetőségét egy rákos sejthalmazzal vetsz össze???? Döbbenetes! Mégis, mikor akarsz emberként gondolkozni?

Harmadszor meg vedd már észre, nem ez volt a kérdés és probléma, amin itt [feltehetően] önigazolásként vergődsz.

1001 esetben nem örül valamelyik fél, hogy lett egy véletlen élet. Majd megszületik és rajong érte. Tkp. akkor érti meg, milyen nagy dolog ez. És rohadtul szégyelli, hogy 8 hónappal ezelőtt képtelen volt megérteni.

Itt a fő baj, hogy a két fél ennyire nem tudott megegyezni ebben a világon egyik legfontosabb kérdésben. Ez valóban - sajnos - válóok.

De kit érdekel az a helyzet, amit leírsz? Semmi köze ehhez! Ha van egy gyerek, akit nem akartak, de aztán szeretik, az egy csodás dolog. Bár mindig így lenne! De sajnos nem így van!

Nem hiszem el, hogy az abortusz ellen vagy, és nem látod be, hogy az élet MINŐSÉGE számít. Ha ez nem számítana, csak az élet ténye, hogy létezünk, akkor mindenki boldog lenne mindig.

És annak a gyereknek az élete nem szerencsejáték, hogy majd ha megszületik, eldől, hogy szeretik-e a szülei vagy sem. Ez egy kegyetlen és borzalmas játék. "Hát, fiam/lányom, ez nem jött be, azt hittem, anyád majd megszeret téged. Bocsi. De rengeteg gyerek él anyai szeretet nélkül, neked is menni fog."