Miért mondják rám hogy ezért papucs vagyok? Szerintetek?

"Inkább azzal van baj, hogy feladtad önmagad.

Hogy a kapcsolatod megváltoztatta az érdeklődési körödet."

Pedig ez teljesen szükségszerű, mert ha összeköltözés után egyik fél sem változik meg, akkor csak egymás MELLETT élnek, de nem egymásSAL.

Szerintem akkor adta volna fel önmagát, ha keserűen lemond a meccsről, és megalkuszik a helyzettel, a barátok beszámolóit pedig rossz szájízzel hallgatja, és kifogásokat talál ki, miért nem nézte ő is.

Jól mondták előttem: amíg tényleg úgy érzed, hogy ez így jó neked és nem megfelelési vágyból hagytál fel ezzel a hobbiddal, addig alaptalanok a kollégák feltételezései. Azért gondolhatnak papucsnak, mert sok esetben áll megfelelési vágy, a másik oldalról meg kifejezett tiltás, nemtetszés az ilyen esetek hátterében. Gondold végig tiszta fejjel, felmerülhet-e ez nálatok. Ha nem, akkor engedd el a füled mellett a munkatársak megjegyzéseit.

Egy dolog azonban kiszúrta a szemem. Méghozzá az, hogy nagyon vagy-vagy szemszögből nézed ezt a dolgot. Szerintem az általános az, hogy ha valami vagy valaki belép az életünkbe, ami megváltoztatja a mindennapjainkat, akkor sem tűnnek el egészen a régi hobbik. Csak kicsit korlátozódnak, elvégre kevesebb idő van rá.

Nem kell a feleséged helyett választanod a sportműsorokat, ez nem kellene, hogy vagy-vagy kérdés legyen.

Ha mégis az, akkor két dolog merülhet fel: amúgy sem volt már igazi hobbid a sportműsorok nézése, csak "unalom a köbön" hangulatodban ültél le meccset bámulni, vagy tényleg van a részedről némi megfelelési kényszer.

12-es.

Eleve nem választanék olyan párt,aki mellett meg kell változnom.

Csak olyat, akivel egyezik az érdeklődési körünk.

Nekem már kialakult a személyiségem,a hobbim, az érdeklődésem, szóval nem szeretnék változni. És ami legalább enynire fontos, nem szeretnék megváltoztatni senkit. Ha valakivel összejövök, ne változtasson meg, és ne változzon ő sem. Csak legyen önmaga.

A párom(férfi!) az ilyen emberekre(a munkatársaid) szokta azt mondanni, hogy szánalmasak, érzelmileg analfabéták.

Rengeteg férfi van, akinek egy meccs nagyobb örömet okoz, mint a barátnővel/feleséggel lenni, természetesen nem is értik meg, mert nekik sosem volt ilyen indíttatásuk, elvégre ők alfahímek. Ne foglalkozz velük, elszórják az agyadban a hülyeségeket, és kételkedni kezdesz abban, hogy helyesen teszed-e hogy a feleségeddel ápolod a kapcsolatotokat. Hát elárulom: több előnyöd származik ebből, mint abból, ha meccset néznél.

Eljön az az idő, mikor az ember kétségbevonja a haverok épelméjűségét. Talán nálad most érkezett el ez a pillanat.

"Nekem már kialakult a személyiségem,a hobbim, az érdeklődésem, szóval nem szeretnék változni. És ami legalább enynire fontos, nem szeretnék megváltoztatni senkit. Ha valakivel összejövök, ne változtasson meg, és ne változzon ő sem. Csak legyen önmaga."

Nem veszekedni szeretnék veled, félre ne érts! De ilyen, amit írsz, nincs. Mindenki hatással van a másikra, és mindenki folyton-folyvást változik. A személyisége, az érdeklődési köre stb. Ettől még önmagad maradsz, mert az új és a régi önmagad is te voltál. Nem tűnik el az érdeklődésed szükségszerűen, de érhetnek új impulzusok, amelyek adott esetben fontosabbá válnak, mint a korábbi hobbik. Persze fontos, hogy a változás szabadon választott legyen, ne kényszerből történjen. Egyébként alkalmazkodni mindig kell egy kapcsolatban a másikhoz - egy bizonyos szinten.