Ferfiak, ti hogy velekedtek errol? Mennetek egy evre gyedre?

Nálunk pont így lesz. Az első babánk két éves múlt, a kicsit egyáltalán nem ilyen hamar terveztük, de ő 10 hónapos lesz, amikor cserélni fogunk. Én visszamegyek dolgozni, az apukájuk pedig itthon lesz a picivel vagy mindkettővel, ez még bölcsi függvénye.

Egyébként pont ő ajánlotta fel, hogy legyen így, mert látja, hogy én ettől kezdek kimerülni, ő pedig a munkájával tartana egy kis szünetet. Néznek ránk hülyén emiatt, de azokkal nem törődök (vagyis próbálom nem a lelkemre venni.) Nekünk így lesz jó és kész. :) Remélem nektek is be fog válni!

Szia

Én is fiatal vagyok, de mostanában sokszor eszembe jut ez, ami neked is. Nem pont rákkutatónak készülök, de nekem is fontos a szakmám és szeretem is csinálni. Néha nekem is eszembe jut, hogy tök jó lenne apának lenni, viszont semmiképp sem tudnám most beleilleszteni az életembe. Én is csak olyan 8-10 év múlva tudnám elképzelni. Leghamarabb. Viszont amikor a családi életemre gondolok, hogy hogy fogom megoldani, akkor úgy mintha félnék. Szeretnék családot, de féltem is magam és az egyéniségem. Van egy nagyon jó barátom, akinek végignéztem ezt a sorsát. Sztem fiatalon nősült. Lehetett volna sikeresebb is a szakmájában, de nem tanult. Megnősült, mielőtt befejezte volna a sulit és gyereke is lett. Szereti a családját, de én tudom, hogy kényelmetlen neki ez. Sokat dolgozik és ingázik is, a felesége meg nem mindig megértő vele. És ott a baba is. Am sztem egy elég szerető és jó családapa a barátom. Csak úgy látom, hogy "csapdába került".

Sokszor úgy vagyok vele, hogy idegenkedem a család gondolatától. Viszont, ha lenne akkor én inkább lennék olyan "apatigris".

Nagyon elítélem azt a még mostanában is divatos családmodellt, hogy van egy jól kereső férfi, aki egy kevésbé tanult nővel van együtt, összeházasodnak és a férfi dolga hogy eltartsa őket, a nő meg neveli a gyerekeket. Én ezt nem tudnám elfogadni. Én is ugyanannyit akarok a gyerekkel foglalkozni mint ő. És nekem elég rossz lenne, ha így kiosztanák számomra feladatként, hogy na dolgozzál amíg besz@rsz, aztán gyere haza aludni. Főleg, hogy így nem is tudnám tisztelni a nőt, mert ő nem teljesedhet ki a szakmájában, amitől akár frusztrált is lehet és a gyereknevelésbe sem lenne annyi beleszólásom. És még a család életszínvonala is mind a férfi nyakába szakadna, aki emiatt stresszeli magát és egyre idegesebb. Sztem ezzel a családmodellel csak a baj van és a most élő generációkon látszik leginkább, hogy mennyire nem működik. A legfőbb bajom viszont az, hogy nem tudnék tisztelni egy olyan nőt, aki "nem csinál semmit". Tehát kb a gyerekcsinálást tartja élete egyetlen céljának.

Amire gondoltál az sztem elég abszurd és szokatlan itthon. Biztos sokan megbotránkoznának rajta. Viszont nekem tetszik, mint ötlet. 1 évig a nő van otthon, 1 évig a férfi utána. A gyereknek is jobb és a házasságnak is.

Én inkább annak a híve vagyok, hogy mindkét szülő foglalkozzon ugyanannyit a gyerekkel. És mindketten dolgozzanak meg a család bevételéért. Még akkor is, ha a férfi egymagában többet keresne, mint így, ketten megosztva. Egészségesebb lenne sztem a gyereknek is és a házasságnak is.

De aszem kevesen gondolkodnak így.

Ez a véleményem jelenleg. De még mindez messze van az én életemben. (Remélem :D)

Addig meg még sokat változhatnak a dolgok

22f

Hasonlót tervezünk. Fél-egy évig én lennék otthon a szoptatás miatt, utána a férjem.

Irodai jellegű munkát végzek, így dolgozni tudnék terhesen is (hacsak nem lesz valami orvosi jellegű baj a terhességgel).

A férjem mondta, hogy legalább kicsit ő is kiszakadhat a mókuskerékből, illetve dolgozott gyerekekkel, tehát eleve tapasztaltabb nálam a témában - no meg ő egyet már felnevelt.

"nagy luxus magyarban hogy evekig otthon lehet az anyuka becsuljetek meg es oruljetek neki."

ja, nagy luxus, hogy azért nem vesznek fel valakit dolgozni, mert mindenhol autmatikusan feltételezik, hogy bármikor otthon ülhet három éveket... hiába mondja, hogy ő csak egyet fog...

Párom volt gyeden a fiunkkal.

Amikor fél éves volt a kicsi,nekem szóltak hogy vagy visszamegyek akkor vagy nem lesz helyem évekig.Kihagyhatatlan volt,párom egyébként is munkahelyet akart váltani,így elment gyedre 1 évig,majd közben keresett új munkát,beszoktatta bölcsibe a gyereket,és amint visszament dolgozni,kivette a szabiját,felmondott és kezdett az új helyen.

Jó döntés volt,anélkül most nem lenne ilyen munkája,előzőről nem tudott volna interjúkra járni.

13-as: tök jó, hogy vannak ilyen modern gondolkodású férfiak.

de kár, hogy fiatal vagy hozzám :)

Én nő vagyok, de nálunk is így alakult a család élete. 14 hónaposak voltak a gyerekek, amikor vissza kellett mennem dolgozni. "Kellett", mert ekkor tudtam visszamenni úgy, hogy értelmes, a végzettségemnek és a tapasztalatomnak megfelelő munkakört tudtak ajánlani, viszont ezt nem tudták volna még évekig fenntartani nekem. Mivel a férjem főiskolán tanul, ő halasztott 1 évet az iskolában, és ő ment el gyesre. A szoptatással nem volt gond, mert addigra már túl volt rajta a gyerekek.

Van egy olyan kolléganőm, akinek csak fél éves a gyereke, de a férje munkanélküli lett, így inkább ő jött vissza dolgozni (6 órában), hogy meg tudjanak élni, ki kell fizetni a számákat, lakáshitelt. Ő is benn szokott fejni, ill. reggel munka előtt meg tudja szoptatni a kicsit.

Ez van. Mi pl. a max. gyedből biztosan nem tudnánk megélni. A férjem mindent meg tud csinálni a gyerekekkel kapcsolatosan, amit én (pelenkázás, etetés, öltöztetés, altatás, játék). Most már bölcsisek a gyerekek.

Nem a baba ellátása itt a fő szempont, hanem terhességi gyermekágyi segélyre nem mehet az apuka, elvégre ahogy a neve is mutatja, a terhesség, gyermekágy miatt illeti ez meg az anyát, nem csak és kizárólag a baba miatt, hanem mert a szülés utáni első időszakban az anya sem számít még munkaképesnek, ezért van erre kb. fél év, hogy felépüljön a szülésből (oké, hogy a legtöbb esetben ennyi idő nem kell, de pl. aki császáros, annak eleve hosszabb idő, meg vannak nehezebb szülések, szóval azért szükséges ez az időszak az anya szempontjából is).

De amúgy biztos van valami útja-módja annak, hogy akár újszülöttel is otthon maradhasson az apa, és ellátást is kell kapnia, hiszen mondjuk mi van akkor, ha ne adj Isten az anya nem éli túl a szülést? Akkor értelemszerűen az apa az, aki már az elejétől otthon marad a babával, és abszurd lenne, ha ellátás nélkül maradna.