Néha úgy érzem nincs aki engem megértene. Annyira el vagyok keseredve. Mi legyen a fősulival?

Isten hozott a való életben... Bizony, nem a diákélet a valóság. Gondok, bajok vannak, családtagjaink problémája a miénk is. Ez van, ebben kell helytállni, s megtalálni a boldogságot. Mindegyikünknek nehéz az élete. Örülj, hogy vannak családtagjaid, nem egyedül kínlódsz az életben...

Kitartás, van, amikor a gondok halmozódnak, aztán lassan kitisztul az ég, s lehet megint jobban élvezni az életet. Egészen a következő megpróbáltatásig... De ezek által növekszünk, fejlődünk, leszünk egyre életképesebbek...

Minden jót neked!

:)

Október van, de még lehet, hogy érdemes lenne megkérdezni a tanulmányin, hogy lehet-e még passzív félévre vagy évhalasztónak jelentkezned. Ezzel gyakorlatilag szünetelteted a tanulmányaidat, amíg összeszeditek magatokat. Ha már nem lehet, akkor viszont fogak összezsorítása, és gondolj arra, hogy ne tetézd a család gondjait azzal, ha bebuksz egy félévet!

Kitartás, hajrá!