Nagyon el vagyok keseredve, valaki nyugtasson meg!?

Nagyon sajnálom!!!

Csak azt tudom mondani biztatásul, hogy a mellrák az a rákfajta, ami többségében sikeresen gyógyítható.

Testvéred van?

Ha eddig olyan tökeltes életed volt, mint amiről írsz, akkor a bajban lesz tartalékod arra, hogy meg tudj állni a saját lábadon és ha kell, anyunak is tudj segíteni. Ezt tudatosítsd magadban elsőször.

A mellrák nagyon nagy százalékban gyógyítható, HA az adott ember is azt akarja. A fizikai orvoslás mellett jó volna egy pszichiáter is, aki segítene neki, mert nemcsak a rákkal kell megküzdenie, de azzal a tudattal is, hogy elhagyták. Nyílván nem ez az első eset életében, hogy elhagyják, azért érinti ilyen súlyosan.

Kitartást, és sok erőt! És ne félj! Van olyan ismerősöm (anyám korosztálya), aki mellrákos volt, és meggyógyult. Már 25 éve is van annak, hogy kezelésre járt. Él és virul, annyi a különbség a régi énje és a mostani között, hogy most nem festi a haját. De ő élni akart! Ezt mondd anyunak, hogy élni akarjon!

Te most kerülnél egyetemre, főiskolára? Esetleg most lennél végzős a következő évben szakközépben? Nagyon jó volna melléd is egy szaksegítség (ifjúsági), mert kezelésre járó beteg anyuval nagyon nehéz lesz érettségire-felvételire vagy éppen vizsgákra az egyetemen/főiskolán készülni.

Volt olyan évfolyamtársam, aki emiatt nem került be elsőre a suliba, pedig briliáns agya van. Nagy teher a súlyosan beteg szülő, és különönsen akkor az, ha nincs testvéred, nagyszüleid, apukád abszolúte elfordult tőletetek.

Mindenképpen kérj szaksegítséget!