Mi a véleményetek arról, ha valaki nem teljesíti egy haldokló végakaratát?
Az illető egy jóbarátom,akinek az anyukája 2 hónapja húnyt el rákban.A néni kérése az volt,hogy hamvasszák el,mert az szerinte egyszerűbb,tisztább,stb,lényeg,hogy ő ezt szerette volna.A jóbarátom pedig miután meghalt a néni nem volt hajlandó elhamvasztatni,sőt előre mindent lerendezett a koporsós temetéssel kapcsolatban,de a kórházban meg bólogatott,mikor az anyukája a hamvasztást kérte tőle.
Szóval koporsós temetés lett,de olyan csicsás volt a koporsó,hogy hát nem is tudom,pedig a néni maga is egyszerű kis asszonyka volt. Szerintetek nem illett volna az édesanyja utolsó kívánságát teljesíteni? Szerintem ez az egész cécó a külvilágnak szólt,nem a néninek.Mert ha a néninek szólt volna,akkor elhamvasztják!
"Jó Utolsó,de itt nem erről volt szó!"
hadd emlékeztesselek: Mi a véleményetek arról, ha valaki nem teljesíti egy haldokló végakaratát?
Ez a kérdés nem? Miről írtam mákos gubáról? Csirke nevelésről? Vagy csak az a sztori, amit a te ismerősöd csinál? Akkor máskor úgy kérdezd, hogy Mi a véleményed arról, hogy a barátom nem teljesítette az anyukája végakaratát? (Gyertek szapulni!) Mert úgy látom neked csak az a jó válasz, aki veled szidja a barátodat, aki mást ír, vagy egy saját történetet hasonló sztorit oszt meg, az nem hogy nem jó, de még nem is a témához szól hozzá. Hát anyám!
Hát figyelj igazad van. Neked gondjaid vannak az írás-olvasással. Egyrészt nem tudsz rendesen kérdést feltenni, vagy csak azt nem érted meg, mikor válaszolnak rá. Ha meg valaki ezt megmondja, az szerinted agresszív.
Neked meg az az öröm az életedben, hogy oldalakon át szidod és szidatod az ismerősödet, gondolom most jobban érzed magad, hogy "bezzeg te".
Én amondó vagyok, hogy mindenki hagy döntse el maga, hogy hogyan szeretne nyugodni. Én pl 22 éves vagyok még is amióta először megfogalmazódott a fejemben, hogy egyszer én is meghalok TUDOM, hogy én hamvasztásos temetést szeretnék. Kisgyerek koromban azzal magyaráztam, hogy így legalább tuti nem temetnek el élve (sokszor álmodtam ezzel), mostmár nincs rá magyarázatom, szimplán csak ezt szeretném és kész!
Nagyon nagyon sok rokonom lett elhamvasztva, ugyanúgy járunk ki a sírjukhoz, mint ahhoz, aki koporsóban fekszik, nem ez számít szerintem. Az számít, hogy én, vagy bárki más mit érez belül és hogy szeretni "örök nyugovóra térni". A szüleimről is tudom, hogy ők mit szeretnének és soha nem lenne pofám az akaratuk ellen cselekedni. Szeretem és tisztelem őket, elfogadom a véleményüket, így tiszteletbe tartom azt is, hogy erről a témáról hogyan vélekednek.
Én személy szerint a koporsós temetéstől idegenkedek (pláne nyitott koporsós temetéstől), pedig évszázadok, avagy évezredek óta ez a módi és még is, ha tudom, hogy édesapám így szeretne nyugodni, akkor megteszem érte, mert tisztelem annyira, hogy az utolsó akarata teljesüljön és ne a hasamat ütögetve kacarásszak, hogy "én nyertem".
Egyébként szerintem ezt is meg lehet normálisan beszélni, pl ha előkerül a téma a haldoklóval, elmondja a kívánságát, akkor el lehet mondani neki, hogy ne haragudjon, de én ezt nem tudnám megtenni... Valószínűleg kialakulna egy olyan dolog, hogy vagy én bólintok végül rá, hogy legyen, vagy ő, hogy akkor mindegy. Viszont azt több mint aljasnak tartom, hogy valaki bólogat, hogy meglesz igen, aztán meg tojik az egészre. Én nem tudnék tükörbe nézni utána, dehát ahány ház, annyi szokás.
Kérdező.
Te beszéltél a nénivel még életében? Ismerted?
Ő a fia, valószínűleg jobban ismerte, mint te. Lehet, hogy a halála előtt többször meggondolta magát, lehet, hogy korábban máshogy nyilatkozott az akaratáról etc...
Annyi minden lehet...
Egy dolog nem tetszik. Az, hogy te itt erkölcsi ítéletet hozol és hozatsz meg másokkal a "jóbarátod" felett.
Utolsó 2 válaszolónak! Ha olvasnátok is az észosztás helyett akkor láthattátok volna,hogy írtam,hogy a néni engem nagyon szeretett 2 naponta jártam hozzá akkoris mikor már haldoklott. A "jóbarátom" pedig minden egyes nap a vállamon sírta el a bánatát én pedig egy baráthoz illően támasza voltam. Hangsúlyozom,mindenben támogattam ,mellette voltam,vígasztaltam. Ezek ellenére közösségi oldalon értesültem arról,hogy az anyukája meghalt,de ott sem nekem írt,hanem a "nagyközönségnek".Majd ezután írtam neki egy üzenetet,hogy mikor lesz a temetés,mert ott leszek vele,tudom,szüksége vn rám. Semmi válasz nem jött. Majd mikor nem kerestem és felkeresett hogy miért nem kerestem mondtam neki,hogy nem felejtett el egy aprócska tényt közölni? hogy meghalt az anyja? erre a válasz annyi volt : elfelejtett szólni.Namármost ha nekem a legjobb barátom mindent félredobva rohan ha össze vagyok zuhanva és mellettem van ,mikor a legnagyobb szükségem van rá,akkor annyival tartozom neki,hogyha nem is akarom,hogy ott legyen a temetésen legalább ezt megírom.de nem feledkezem meg róla!!! Szerintem ebben az egész sztoriban nem én voltam a rossz barát,én mindent megtettem.
És aki legközelebb okoskodik,az olvassa vissza a hozzászólásokat! Nem az egyet nem értőkkel van bajom,hanem a stílussal!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!