Mit csináljak, nem bírom már tovább?
Egy csőd az egész életem.
32 éves nő vagyok. Már gyerekkoromban is kilógtam a sorból, sosem voltam az a bulizós, társasági ember. Volt egy-két barátnőm,de lényegében alig vártam, hogy vége legyen a sulinak, és ne én legyek az aktuális lúzer. 16 évesen összetalálkoztam egy sráccal, akibe bele is szerettem, később összeházasodtunk. Apósom vett nekünk lakást, volt autónk, bár nem éltünk fényes életet, de jól elvoltunk. Megszületett az első kisfiunk, aztán amikor a második is megszületett, kiderült az elsőről, hogy autista. Teltek az évek, a második fiúcska nagyon okos volt, de nem beszélt, elvittük orvoshoz, kiderült, hogy születéskori oxigénhiány miatt beszédproblémái vannak, és lesznek örökre. Most mindkettő speciális iskolába jár. A nagyobbik fiammal rettentően nehéz, állandóan kiabál, ugrál, rondán beszél, és bántja az öccsét, aki emiatt folyton visít és sír, szóval "ölik egymást" bármit csinálok. Ha ez nem lenne elég, még hozzájön, hogy közben a férjem benőzött, el akar válni. Időközben a lakást elcseréltük egy kis családi házra, aminek így ő a tulajdonosa nagyrészt, enyém csak annyi, amennyi a lakás-ház különbözet fele. Még 1,5 M Ft hitel is van rajta. Most kitalálta (illetve a csaj, aki piszkosul ki akar költözni családi házba a panelból), hogy a nő eladja a lakását, abból kifizet engem, elköltözök a gyerekekkel, a csaj meg odaköltözik hozzá a házba. 7 éven át a gatyánk is ráment, hogy kifizessük a havi törlesztőt, egyik napról a a másikra éltünk, és azt terveztük, ha kifizettünk mindent, akkor felújítjuk a házikónkat, és rendben lesz minden, végre nyugodtan élhetünk. Erre most minden elveszett. A sok szenvedés, nélkülözés értelmetlen volt, álmok, tervek ... vége. A csaj pénzéből még ha ki is fizet engem, akkor is marad annyi, hogy felújítsák a házat. Hát nem őrület??? Már megterveztük (illetve én, papíron, tervező kezébe adva), hogy hogyan lesz a ház megcsinálva, erre idejön ez a liba, és elveszi az életem céljait. Amit a férjem adni akar, abból nem tudnék venni még egy lakást sem, az autista fiam miatt ráadásul egy társasház lakásában élni szinte képtelenség is lenne. Minderre jön még az, hogy a csajnak is van egy autista fia, aki a miénkkel ellentétben egy csendes, visszahúzódó kis csávó, a férjem szerint "ahova leteszed, ottmarad, ezért sokkal könnyebb vele"... mint a sajátjával. Még van egy gyógypedagógiai asszisztens végzettsége is (mármint a csajnak), így "ért a problémás gyerekekhez". Bár a férjem azt mondja, nem akarja elvenni tőlem a gyerekeket, de abból a nőből még azt is kinézem, hogy rábeszéli erre. És akkor simán kitesznek a házból, ők meg élnek majd boldogan. A gyerekekkel egyébként eddig szinte nem is foglalkozott, most, amióta összevesztünk, állandóan ajnározza őket, kinyalja a s..üket is, a gyerekek meg persze élvezik, hogy végre foglalkozik velük az apjuk, és mindig ő a jó, mert "az apa bezzeg megengedi ezt is meg azt is, te meg nem engedsz meg semmit". Félek, hogy teljesen magához édesgeti őket, én meg a gonosz anya leszek, mert nem hagyom őket egész nap a számítógép előtt tombolni, rondán beszélni, rájuk szólok a balhéik miatt, nem adok nekik mindig pizzát, mekis hamburgert, félkész vackokat, amiket imádnak.
A szüleim egy 2 és fél szobás lakásban élnek, esetleg mehetnénk oda lakni, de a beteg fiam miatt szintén nem jó megoldás: nem bírja a zsúfoltságot, ráadásul második emeleti panel, mindenhol szomszéddal, akik már akkor szólnak, ha csak pár órát felmegyünk hozzájuk vendégségbe. Ráadásul itt is van kb. 2 M hitel, eladni és ebből meg az én kifizetésemből lévő pénzből sem tudnánk családi házat venni.
Még egyedül is vagyok, eddig az egyetlen bizalmasom a férjem volt. Mint írtam, nem sok barátom van, azok is vagy boldogan élnek, és max. meghallgatnak, de tanácsot adni nem tudnak, vagy pedig nekik is megvan a maguk baja. A szüleim sem tudnak mit mondani, szeretnének segíteni, de közben érzem, hogy ez már nekik is hatalmas teher.
Most ott tartok, hogy bármit csinálok, azzal csak rontok az amúgy is sz@r helyzetemen, nem látom az alagút végét. 2 és fél hónapja megy ez a hercehurca, fogytam több mint 10 kg-ot, éjszakánként nem alszok, ha sikerül 2-3 órát, akkor is rémálmaim vannak. Az orvos írt fel nyugtatót, de azt sem szedhetem állandóan. Úgy érzem, beleőrülök. Ennyire rossz ember lennék, hogy ez a büntetésem? Teljesen feleslegesnek érzem magam, mindenkinek jobb lenne, ha én nem is lennék. Az egész életemből csak annak örülök, hogy megszülhettem a két gyerekemet, akiket imádok. De már ők is csak megtűrnek maguk mellett. Ezt nem lehet kibírni.
Nem is tudom, miért írtam le ezeket, hisz segíteni ti sem tudtok.
Fogalmam sincs, mi lesz.
Remélem, nincs újjászületés :-)
Köszönöm, ha végigolvastátok.
3. válaszoló vagyok
helyesbítenék...igaza van annak, aki azt mondta, nem veheti el senki az álmodat :)
és annak is, aki azt mondta, hogy aki szeret, az így is, úgy is szeret!
Ez a ház felújításra szorul,ezt akartuk pár év múlva, a hitel lejártakor megcsinálni. Ennek egyedül nem tudnék nekiállni. De ettől függetlenül is, a 4 órás fizumból még a családi pótlékkal, gyerektartással együtt sem tudnám fizetni a rezsit (kb. 65 ezer), hitelt (45 ezer még 2 és fél évig), pláne nem tudnám az ő részét kifizetni.
:-(
Ezerféleképpen körbejártam már a dolgot, de semmilyen megoldást nem találok. Ha maradok, nem jó, ha megyek, az sem jó.
A pszichiáter, az ügyvéd és a családsegítő mind jó ötlet, el fogok menni hozzájuk.
Olvass A Titokról( The Secret) és az Agykontrollról. Könyvtárban és neen is sok anyag van róluk. Reményt ad a reményvesztetteknek.:)
Nem vagyok szektás, sőt, rendkívül szkeptikus vagyok, de ezekben hiszek. Valamiben hinni kell!
www.videoplayer.hu/videos/play/125422
Azert arra vigyazz, hogy nehogy te fizesd meg masfel evig a torlesztoreszletet, kozben pedig a haz a ferjed tulajdona!
Esetleg amit meg tenni tudsz, hogy kiadsz alberletbe 1-2 szobatokat, es az onnan befolyos osszeggel kiegeszited a jovedelmedet.
A hazbol el ne koltozzel, mindegy mi lesz, ne menjel ki a gyerekekkel.
Ugyved, ingyenes jogi tanacsadas, es adjal ki berbe szobakat! Ha egy nagyobb varosban laktok, konnyen kiadhatod!
Szia'
Először is ne add fel!
Másodszor a "Figyelj Ránk"honlapján lépj kapcsolatba Major Évivel.Ha jól tudom van az egyesületnek jogász tagja.A házból ki ne költözz,még fél napra se!Hiába a férjedé nagy része,a gyerekek miatt kérhated a kizárólagos használati jogot!Így a tulajdonjog a férjedé marad,de Te használhatod!Beszélj férjed szüleivel!ha ők adták az első lakást,kicsit úszitsd fel őket,hogy az unokáikat kirakják és más gyereke fog beköltözni.
Köszönöm mindenkinek!!!!
Adtatok sok jó ötletet, a Titok c. filmet már nézem is, és a többit is megfogadom. Mégis érdemes volt ide írni. Nem is tudjátok, mennyit segítettetek!
Nos, egy barátom aki nem regisztrált itt ezt tanácsolta:
Amit leginkább tehetsz az az, hogy a beteg gyerekeidre - kiélezve, hogy egyedül neveled őket - megigényelsz egy tanácslakást az illetékes önkormányzattól, elvégre kiemelt szociális támogatásra érvényesülsz. Különböző jogi lépéseket tehetsz a férjeddel, bár annak lehet, hogy nem lenne sok értelme. Hosszú huzavona feleslegesen, ami ráadásul pénzbe is kerül. Ajánlatos lenne egy szociológus tanácsát is kikérni, ezt ingyenesen megteheted, ha panasszal élsz a helyi hivataloknál.Vagy közvetlen írsz a Szociális és Munkaügyi Minisztériumhoz ezekkel a panaszokkal.Külön támogatással is próbálkozhat civil szervezetektől, amilyen például az Autisták Országos Szövetsége.Lényegében ennyit tehetsz.
Igényeld továbbá a számodra az átlagnál magasabb családi pótlékot.
Én azt tanácsoltam volna, hogy kezdj új életet. Legalább egy időre, mondjuk egy évre. Nem könnyű a helyzet, mert ott vannak a beteg gyerekeid persze, akiket szeretsz és esetleg nem hagynád ott... de talán lehet találni köztes megoldást is. Nem jó így az életed és szerintem semmiképpen ne add fel; se az álmaidat sem az életedet. Sem a gyerekeidet persze.
Nem merek konkrétabb tanácsot adni az újrakezdésre, de gondolj bele nyugodtan a merészebb megoldásokba is.
Ne csak mindig más problémáival foglalkozz, harcold ki, ami Neked is jár!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!