Mit csináljak, nem bírom már tovább?
Egy csőd az egész életem.
32 éves nő vagyok. Már gyerekkoromban is kilógtam a sorból, sosem voltam az a bulizós, társasági ember. Volt egy-két barátnőm,de lényegében alig vártam, hogy vége legyen a sulinak, és ne én legyek az aktuális lúzer. 16 évesen összetalálkoztam egy sráccal, akibe bele is szerettem, később összeházasodtunk. Apósom vett nekünk lakást, volt autónk, bár nem éltünk fényes életet, de jól elvoltunk. Megszületett az első kisfiunk, aztán amikor a második is megszületett, kiderült az elsőről, hogy autista. Teltek az évek, a második fiúcska nagyon okos volt, de nem beszélt, elvittük orvoshoz, kiderült, hogy születéskori oxigénhiány miatt beszédproblémái vannak, és lesznek örökre. Most mindkettő speciális iskolába jár. A nagyobbik fiammal rettentően nehéz, állandóan kiabál, ugrál, rondán beszél, és bántja az öccsét, aki emiatt folyton visít és sír, szóval "ölik egymást" bármit csinálok. Ha ez nem lenne elég, még hozzájön, hogy közben a férjem benőzött, el akar válni. Időközben a lakást elcseréltük egy kis családi házra, aminek így ő a tulajdonosa nagyrészt, enyém csak annyi, amennyi a lakás-ház különbözet fele. Még 1,5 M Ft hitel is van rajta. Most kitalálta (illetve a csaj, aki piszkosul ki akar költözni családi házba a panelból), hogy a nő eladja a lakását, abból kifizet engem, elköltözök a gyerekekkel, a csaj meg odaköltözik hozzá a házba. 7 éven át a gatyánk is ráment, hogy kifizessük a havi törlesztőt, egyik napról a a másikra éltünk, és azt terveztük, ha kifizettünk mindent, akkor felújítjuk a házikónkat, és rendben lesz minden, végre nyugodtan élhetünk. Erre most minden elveszett. A sok szenvedés, nélkülözés értelmetlen volt, álmok, tervek ... vége. A csaj pénzéből még ha ki is fizet engem, akkor is marad annyi, hogy felújítsák a házat. Hát nem őrület??? Már megterveztük (illetve én, papíron, tervező kezébe adva), hogy hogyan lesz a ház megcsinálva, erre idejön ez a liba, és elveszi az életem céljait. Amit a férjem adni akar, abból nem tudnék venni még egy lakást sem, az autista fiam miatt ráadásul egy társasház lakásában élni szinte képtelenség is lenne. Minderre jön még az, hogy a csajnak is van egy autista fia, aki a miénkkel ellentétben egy csendes, visszahúzódó kis csávó, a férjem szerint "ahova leteszed, ottmarad, ezért sokkal könnyebb vele"... mint a sajátjával. Még van egy gyógypedagógiai asszisztens végzettsége is (mármint a csajnak), így "ért a problémás gyerekekhez". Bár a férjem azt mondja, nem akarja elvenni tőlem a gyerekeket, de abból a nőből még azt is kinézem, hogy rábeszéli erre. És akkor simán kitesznek a házból, ők meg élnek majd boldogan. A gyerekekkel egyébként eddig szinte nem is foglalkozott, most, amióta összevesztünk, állandóan ajnározza őket, kinyalja a s..üket is, a gyerekek meg persze élvezik, hogy végre foglalkozik velük az apjuk, és mindig ő a jó, mert "az apa bezzeg megengedi ezt is meg azt is, te meg nem engedsz meg semmit". Félek, hogy teljesen magához édesgeti őket, én meg a gonosz anya leszek, mert nem hagyom őket egész nap a számítógép előtt tombolni, rondán beszélni, rájuk szólok a balhéik miatt, nem adok nekik mindig pizzát, mekis hamburgert, félkész vackokat, amiket imádnak.
A szüleim egy 2 és fél szobás lakásban élnek, esetleg mehetnénk oda lakni, de a beteg fiam miatt szintén nem jó megoldás: nem bírja a zsúfoltságot, ráadásul második emeleti panel, mindenhol szomszéddal, akik már akkor szólnak, ha csak pár órát felmegyünk hozzájuk vendégségbe. Ráadásul itt is van kb. 2 M hitel, eladni és ebből meg az én kifizetésemből lévő pénzből sem tudnánk családi házat venni.
Még egyedül is vagyok, eddig az egyetlen bizalmasom a férjem volt. Mint írtam, nem sok barátom van, azok is vagy boldogan élnek, és max. meghallgatnak, de tanácsot adni nem tudnak, vagy pedig nekik is megvan a maguk baja. A szüleim sem tudnak mit mondani, szeretnének segíteni, de közben érzem, hogy ez már nekik is hatalmas teher.
Most ott tartok, hogy bármit csinálok, azzal csak rontok az amúgy is sz@r helyzetemen, nem látom az alagút végét. 2 és fél hónapja megy ez a hercehurca, fogytam több mint 10 kg-ot, éjszakánként nem alszok, ha sikerül 2-3 órát, akkor is rémálmaim vannak. Az orvos írt fel nyugtatót, de azt sem szedhetem állandóan. Úgy érzem, beleőrülök. Ennyire rossz ember lennék, hogy ez a büntetésem? Teljesen feleslegesnek érzem magam, mindenkinek jobb lenne, ha én nem is lennék. Az egész életemből csak annak örülök, hogy megszülhettem a két gyerekemet, akiket imádok. De már ők is csak megtűrnek maguk mellett. Ezt nem lehet kibírni.
Nem is tudom, miért írtam le ezeket, hisz segíteni ti sem tudtok.
Fogalmam sincs, mi lesz.
Remélem, nincs újjászületés :-)
Köszönöm, ha végigolvastátok.
már azzal is segítettél magadon, hogy megosztottad velünk a problémádat. Persze megoldást nem tudunk kínálni, de talán pár jó tanácsot kaphatsz itt.
Ezeket a dolgokat el kellene mondani a férjednek is, ha eddig nem tetted. A gyerekek közösek és ha másért nem is, legalább ezért segítenie kellene titeket, hogy egy normális házhoz jussatok, ahol van lehetőségetek teljes életet élni. Nagy szemétség volt tőle a megcsalás stb., de az még nagyobb, hogy ennyi év küszködés után csak úgy kitenne titeket.Esetleg az nem lenne megoldható, hogy a szüleid is eladnák a lakást és abból a pénzből+amit a férjed adna vesztek egy házat?
A neheze még hátra van, de ha magadba roskadsz sokkal sebezhetőbb leszel és a férjed vagy éppen a nője ezt ki is fogja használni.
Kívánok sok erőt és kitartást Neked!
Szia!
Nagyon sajnálom, hogy így alakult a családoddal, és az a másik nő elvette az álmaidat :( más dologban, de ezt az érzést én is ismerem (persze nem ekkora mértékben)
Elég meredek helyzet a lakás dolog miatt, ez nem szép a férjedtől hogy nem gondol arra, hogy hol fogtok lakni!?
Gyakorló és leendő óvónéniként találkoztam már autista kisfiúval, aki tünemény volt, de mégis nagyon nehéz volt vele
Hogy mit tehetnél, sajnos én sem tudom, csak annyit mondanék, hogy tarts ki, tudom, könnyen beszélek innen a semmi kis gondjaimmal, de remélem valahogy mégis sikerül ezen a helyzeten túljutnotok!
Kitartást és sok erőt kívánok Nektek, és remélem hamarosan Te is találsz majd Magad mellé egy társat, aki úgy ahogy vagy, gyerekestől elfogad :)
Tarts ki, hidd el, nem vagy felesleges :)
Elég sz@r helyzet, az tény.. De innen csak felfele lehet menni. Jó ember vagy, legyél erős, menni fog, minden okkal történik, tényleg próbáld meg pozitívan felfogni a dolgokat. Sok sikert neked, és ne add fel :)
Új pasi... szerinted van olyan pasi ezen a világon, aki két beteg gyerekkel és ennyi zűrrel el tudna fogadni? Az már tényleg a csoda-kategóriába tartozna.
Persze azért köszönöm a válaszod!
Mindenkinek köszönöm, aki írt.
A szüleim lakásából esetleg befolyó pénz nem lenne annyi, hogy abból és a majdani házrészemből vegyünk házat. Elköltözni nem tudunk, mert speciálisan autista iskola csak itt van a városban, messzebb meg, ahol szintén van ilyen, ugyanúgy drágák az ingatlanok.
Hitelt sem tudok felvenni, mert a kisfiam miatt csak4 órában tudok dolgozni, arra meg nem adnak hitelt. Sőt, a szüleim sem tudnak hitelt felvenni, mert mindketten a korhatár fölött vannak.
Várom a csodát. A kitartásom meg olyan, hogy egyik nap én vagyok a megtestesült optimizmus (bárnem tudom, mire), másnap meg legszívesebben meghalnék.
Hat nezd, en a helyedben felkeresnek egy ugyvedet, akar egy ingyenes jogi tanacsadast is.
Semmikeppen ne menjel ki a hazbol a gyerekekkel!!!
A draga jo kedves ferjed koltozzon oda az edes josagos uj baratnojehez, es hagyjon benneteket bekessegben.
Szoval te ne menjel ki a gyerekekkel.
En a helyedben leulnek beszelni az uj novel is, es felnyitnam a szemeit, a lelkivilagat, es persze a ferjednek is, hogy megis mire keszulnek??????? Ok a ti hazatokban boldogan, te pedig a ket kicsivel akikkel amugy is nehezebb az elet, mint teljesen egeszseges tarsaikkal.
Elmondanam a ferjemnek, hogy mivel o menekul a stressz, a problema, a gondok, a FELELOSSEG elol, nem hagyhat tegedet es a ket gyereketeket a semmiben, a nehezsegben.
Azert, mert o most igy gondolja, azert mert neki most egy masik no kell, el kell gondolkodnia, hogy veletek mi lesz.
Es nem sajat magat nezni, hanem TITEKET!
Ne engedd, hogy a ferjed az onzo viselkedesevel elerje amit tervez a novel (eladjatok a hazatokat, bekoltoznek...) es te pedig maradsz a sok-sok gonddal.
Menjel ugyvedhez, csaladsegitohoz es kerd ki tapasztalt emberek tanacsat.
A ferjed menjen el a a baratnohoz, fizesse a gyerektartast es vigye el a gyerekeket lathatasra.
Te csak es kizarolag sajat magadat es a gyerekeket nezd, azt csinald ami neked jo, nem amit a ferjed akar.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!