Mit kezdjek a "családommal"?

Elegem van már belőlük. Tizenéves lány vagyok, középiskolás. Nagy terveim vannak, szeretnék diplomát, és jól fizető állást, amiért sokat tanulok. A baj csak az, hogy a folyamatos veszekedések közt nekem ez nem megy. A nevelőapán iszik, pénzünk alig van. Semmilyen külön órára nem tudok menni, pedig muszáj lenne, mert ha rajtam múlna már sokkal előrébb lennék. Megteszem a tőlem telhetőt, de egyedül kevés vagyok ahhoz, hogy ezt végigcsináljam. Semmilyen anyagi támogatást nem várhatok, a középsulit alig tudjuk finanszírozni. A lelki támogatásra meg nem igazán van szükségem, mert alapvetően kitartó vagyok, csak a nyugalom hiányzik. Nem tudom, hogy tegyek-e le erről az egészről, és hagyjam, vagy folytassam, mert ha ésszerűen belegondolok, így nem fogok eljutni semeddig. Már így is dolgozok, meg tanulok, és néha én segítek nekik. Az meg, hogy anyával és a húgommal lelépjünk, nem lenne megoldás, mert nincs hova mennünk. Csak abban reménykedek, hogy eljutok legalább a fősulira majd, és nem kellesz itthon lennem. 18 leszek, ami azt jelenti, hogy 18 éve veszekedést hallgatok napi szinten. Anyát is sajnálom, mert neki is nehéz. Nem tudom, mit csináljak.