A szomszédban verik a gyereket, mit tegyek?

Most ezt nem mondjátok komolyan hogy a szátokban vernek minden este egy gyereket, fojtogatják meg minden, ezt hallani egész nap és nem mentek át mert valami bajotok lesz belőle? Honnan jönnek ezek a gondolatok? Hol éltek ti, a marson?

Egy lakótelepen ahol él 150 család és nincs köztük egy aki rászóljon? Azért meri ezt csinálni, mert ezt lehet.

Lehet a fenéket, elsőt meghallom már kopogtatok nála és normális esetben nem csak én.

És ha kijön és agressziv akkor mi van? Pofozzon le, annál jobb, legalább komoly ügy lesz belőle, abból már nem fog jól kijönni.

Engem is sokat vert anyám, akkor vett visszább amikor az egyik ismerőse ràszólt még mielőtt megütött volna h.:Te beszélj már normálisan azzal a gyerekkel.

Ha ez nem segìt akkor menj be a rendőrségre és tegyél névtelen feljelentést. Ha tudod vedd fel az ilyen veszekedéseket is pl telòra. Jó ha van több bizonyítékod is.

Anyám nekem ezek után má diszkrétebben intézte a veréseket de nem sokkal lett kevesebb, talán csak kevésbé megalázò.

Nehéz a rendőröknek megkülönböztetni a nyom nélkűli bántalmazàst a szülői szigortól. Ha viszel bizonyítékot, akkor sem biztos h lépni fognak. Figyelmeztetik és ellenőrzik majd a továbbiakban.

Igen is, hogy belekell avatkozni ha az othoni konfliktus miatt az a gyerek komoly bajban van! Itt már nem "csak" lelkiterror hanem fizikai bántalmazás van, ami egy életre tönkre teszi azt a gyereket aki önmagát nem tudja megvédeni. Aztán felnő, lelkileglabilis lessz s ő is hasonlón fogja kezeli tán a saját gyerekeit vagy járhat évekig terápiára az elfolytott emlékek, konfliktusok miatt, szedheti a gyógyszereket. Ha megéri. Elég ha apuka csak kicsivel szorosabban tartsa a gégéjét vagy 1 percel tovább szorongatja a torkocskáját.

Igenis itt jön a képbe a körülöttük élők szerepe - felelőssége. Akár névtelenül is de lépéseket kell tenni, mert ezt gondolom a szomszédoknak se kellemes hallgatni, pláne rettegésben élni. Sajnos nem egy példa volt rá, mikor a környezet nem tett semmit s ezzel is bátorították a családi erőszakot, titkolt terhességeket, viszályokat, mondván nem az ő dolguk. Egy ember élete s MINŐSÉGI élete (érsd.: boldogan, nyugalomban élni s nem félelemben) fontosabb mint az a "kellemetlenség", hogy beszélnünk kell róla a gyámügynek, rendőrségnek.

Mert ha ez kényelmetlen az a tudat ne adj isten nem lenne még kényelmetlenebb, hogy ha meghalna vagy kórházba kerülne, esetleg húsz év múlva megbossszúlná s megölné a szüleit (szélsőséges eset de a kérdés alapján elméleti lehetőség adott) de meglehetett volna gátolni, csak egy telefon vagy egy délután mikor bemennél a hivatalba ez ügyben.

Ez nem biztos, hogy felnyitja a szülők szemét de ha kicsit is értelmesebbek elgondolkoznak rajta, vagy a figyelő érzés, hogy jobban rájuk figyelnek hat talán.

Ennyivel mindenki tartozik szerintem egy védtelen kisgyereknek akit vernek. Mert a környezet azzal, hogy nem segít csak beleegyezik a bántalmazásba s a hallgatásával védi az elkövetőket.