Kedves szülök, mit tennétek ha a gyereketek az egyik napról a másikra eltűnne szó nélkül?

hát mondjuk a 24éves, unná meg az otthoni "ilyen szr a munka helyem" stb... típusú beszélgetéseket. elegem van abból, hogy ezt kell hallgatnom.

amikor, meg kifakadok, hogy nem akarok élni(vagy mi értelme az életnek), akkor azzal letudja, ohh ráérsz ezen később gondolkozni. és megy tovább minden, mintha semmi sem történt volna.

"ha jó a kapcsolat, akkor nehezen tudom elképzelni" igen ezt én is. de elviselhetetlenül feszélyez anyám jelenléte. állandóan pakol még a szobámba is, és ha nem találom a ruháimat és kifakadok, akkor is én vagyok leb.szav. (ez csak 1,2dolog)

"kapcsolatot ápold" őszintén szólva, köszönöm nem. egyszerűen, nincs semmi, ami ide kötne még. egy ház, ahol lakik 3-4ember. 2éli éltett, a másik meg(anyám), álladóan teletextet olvas, állandóan megijedek tőle(képtelen kopogni).

az a legrosszabb, hogy olyan mintha tükörbe néznék. ránézek és magamat vélem felismerni benne, és nem jó látvány(egyértelműen nem testi dolgokról van szó,hanem viselkedés, élet felfogásbéli stb...).

nem akarok olyan lenni,mint ő(vagy már olyan vagyok),de csak abban látok változásra lehetőséget, ha (ki)szabadulok a rosszból.

hát igen, ".ha van pénzük, el tudják magukat tartani "

eltudná tartani magát, ha lenne önbizalma, akkor talán még tenne is magáért...