Megváltozhat valaki ennyire egyik pillanatról a másikra, vagy valójában csak megjátszotta magát (vagy most színészkedik)?
Egy évig voltam együtt a párommal, de már kb. 2,5 és fél éve ismertük egymást, amikor véget ért a kapcsolatunk. Egész ismeretségünk alatt nagyon is érettnek és megfontoltnak tűnt korához (23) képest. Nagyon kitartóan és sokáig „udvarolt” (ha lehet még ilyet mondani ebben a korban) és a kapcsolatunk alatt is igazi felnőtt férfihez méltóan viselkedett. Egyáltalán nem volt az a tipikus jókisfiú, egyszerűen csak normális volt, megbízható, értelmes, férfias. Azt mondta, az elején többek közt az tetszett meg bennem neki, hogy nem az a tipikus, éretlen, buta liba vagyok, lehet velem értelmesen beszélgetni, nem vagyok az a vihorászós, jópofizós kislány. Nagyon szerettük egymást és jó barátok is voltunk. Aztán valami történt 1 év együttjárás után: egyik nap még minden a legnagyobb rendben volt, dúlt a szerelem, aztán másnap elhagyott szinte magyarázat nélkül. Teljesen kicsinált, pedig állítólag nagyon szeretett és ezt éreztem is, még a szakítás előtti napon is ezt mutatta. A szakításunk után teljesen kifordult önmagából: Szinte rögtön összejött egy ilyen buta, vihorászós ,jópofizós éretlen csitrivel, akit korábban nevetségesnek és szánalmasnak talált. Úgy viselkedik, mint egy 14 éves KISLÁNY. Azt a stílust vette fel, amin korábban gúnyolódott. A Facebookon posztolgatnak egymásnak a barátnőjével reggeltől estig, olyanokat ír, mond és tesz, mintha nem is Ő lenne. Semmi férfiasság nem maradt benne. Néhány közös ismerős szerint is hülyét csinál magából. Szerintük egyébként azért hagyott el engem, mert megijedt az elkötelezettségtől és kalandokra vágyott, de ők sem értik ezt a nagy változást. Egyértelmű, hogy Ő már nem az, aki volt, és ennek már 4,5 hónapja. Mostmár azt sem tudom, kivel osztottam meg az életem 1 évig. Fogalmam sincs, hogy változhat meg valaki ennyire egyik pillanatról a másikra, és vajon mi váltotta ki ezt a változást. Arra is gondoltam, hogy talán sohasem adta önmagát, talán végig megjátszotta magát, azt viszont nem tudom, erre mi oka lett volna. Vagy most nem adja magát? Mi történhetett, mit gondoltok, normális ez 23 évesen?
Már nem vagyok belé szerelmes, de nyilván nem hagy hidegen, hisz sokáig része volt az életemnek. Szeretném megérteni, mi történhetett vele, miért fordult ki ennyire magából és vajon melyik lehet a valódi énje.
Magamból kiindulva én is iylen vagyok, képes vagyok olyan személyiségjegyeket felvenni, amilyen a páromé.
Ha egy komolyabb lánnyal vagyok és is komolyabb vagyok, ha egy nevetgélős hülyülős csajjal, akkor én is olyan vagyok.
Nem nagy cucc.
válasza: válasza:" Arra is gondoltam, hogy talán sohasem adta önmagát, talán végig megjátszotta magát".
Ez így van!Amikor valaki megmondja,hogy milyen párra NEM vágyik,na pontosan OLYANRA vágyik titkon...Veled 1évig bírta az elvárásai alapján te megfeleltél neki,meg másoknak is biztos megfelelnél,de neki nem csak a megfelelt kellett!Valószínűleg egy ilyen kis jópofizós kislány mellett kiéli magát és megkapja amit akar.
Egyébként sajnos 10ből 8 emberr azt mondjuk,hogy jópofizós,buta vihorázós kis ribi-de közben még pár mondatnál többet nem beszéltünk velük.Ettől függetlenül tényleg az lehet...De hát kinek a pap,kinek a papné.
Ha megnéznéd,hogy nekem milyen pasijaim voltak,hát komolyan én szégyenlem magam miattuk így évek múltán.Ennyi.
Szerintem már ne filózz ezeken a dolgokon.Majd találsz jobb férfit!
Teljesen igazatok van abban, hogy a jó emberismerő tudja, mi kell a másiknak, és persze, hogy nem baj, ha ehhez alkalmazkodik is. Ha viszont az ember az egyik kapcsolatában "fekete", a másikban meg "fehér"( ti gondolom nem ilyenek vagytok, de a volt páromnál ez a helyzet), akkor az egyikben szerintem nem őszinte. Én is alkalmazkodom a körülöttem lévőkhöz, de azért megvan a magam kialakult személyisége, aminek az alapjait senki kedvéért nem tudnám feladni úgy, hogy közben önmagam maradhassak.
Egyébként megbecsülöm a vele töltött időt, de azért remélem, hogy nem találok több hozzá hasonlót, mert amit átéltem miatta, azt nem kívánom senkinek.
Az utolsó válaszolónak üzenem, hogy valahol én is szégyellem magam miatta... Meg persze amiatt is,hogy nem vettem észre, mi van a mézes-mázos felszín alatt.
válasza:Kedves Kérdező, sose bánd azt, ami megtörtént. Utólag ne gondolj arra, hogy minek is voltál vele, mert akkor azt egy jó döntésnek tartottad. És ez a lényeg.
A megváltozott személyiségével kapcsolatban pedig az nem képzelhető el, hogy a személyiségének alapjai az új párkapcsolatában is megmaradtak, csak azt te/ti már nem látjátok, hiszen nem láttok bele úgy a kapcsolatába? Az is lehet, hogy csak a felszínen változott meg, ami amúgy is képlékeny része a személyiségünknek, ami alkalmazkodik az új emberekhez és helyzetekhez. Lehet, hogy valójában ugyanaz maradt, csak a kapcsolathoz való hozzáállása változott meg, mert az új partnerrel ezek a dolgok "megvalósíthatóak". Csak ezt te már nem láthatod.
Szerintem a legjobb amit tehetsz, hogy próbálsz nem törődni vele, és elfogadni, hogy most mással boldog; de ez még nem jelenti azt, hogy neked hazudott, amikor azt mondta szeret és komolyan gondolja veled, vagy képmutató lett volna. Ha pedig mégis csak egy álarc volt, akkor gondolj arra, hogy miattad vette fel ezt az álarcot, mert neked akart megfelelni :)
23L
válasza: válasza: válasza:A kérdésedre a válasz: igen, de csak patológiás esetben. tehát mindig csak negatív irányban. Egyik pillanatról a másikra jobbá lenni nem lehet, mert az egy hosszú folyamat - és kemény lelkki munka - része.
Rosszabbá lehet, rengeteg súlyos lelki betegség tünete az egyik pillnatról a másikra történő drasztikus változás - természetesen negatív irányban.
Tehát jól látod magad is: megjátszotta magát, aztán megunta a szerepet és most váltani akar.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!