Mit tennétek, ha közel a 30-hoz ráébrednétek, hogy elrontottátok az életeteket?
Eddig szinte csak a munkámnak éltem, de rájöttem, óriási hiba volt. Most itt állok "magánélet nélkül", mert eddig minden percemet a munkám töltötte ki (máshoz nem is értek, ebben viszont jónak számítok), ám már nem szeretem ezt csinálni. Mindent elölről kellene kezdenem, újra beülni az iskolapadba, vagy maradni abban, amiben jó vagyok, egyre fogyó szenvedéllyel?
28/N
Utolsó
"Tőled egyébként mindent kérdésnél csak kb. ennyire futja?"
Sajnos nem tehetek róla hogy nincsenek gondjaim.
A kérdésen elgondolkodva nem változtatnék semmit az életemen.
Csak azt hogy az akkori barátnőmet miért nem tartottam meg.
Én is a munkáimat szeretem. Nem vagyok korlátozva és így jutott idő szórakozásra is. Teljes mértékben kiéltem magam. Most már csak a gyerekek hiányoznak.
És attól hogy neked rossz az életed én arról nem tehetek.
És még sajnos a "nevedet" sem írod ki.
Így könnyű okosnak lenni. Mert azt sem vállalod fel amit írsz.
"Mert ugye te felvállalod a neved és ezt amit írsz. Na hagyjuk!"
->"""nevedet"""<-
"Tőled egyébként mindent kérdésnél csak kb. ennyire futja? Kicsit már nagyon unalmas vagy."
És milyen szerencse hogy felismertél.
Nem csak egy százalék vagyok. Akihez nem lehet kötni semmit.
:)
(ma már kevésbé érzem tragikusnak a dolgot, kellett pár nap pihenés - egy ideig azt hiszem, kitartok megint:) )
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!