Mit tennétek, ha közel a 30-hoz ráébrednétek, hogy elrontottátok az életeteket?

Változtatnék rajta.Biztos nem könnyű de megpróbálnám.

Fiatal vagy még nem maradtál le semmiről.

Kicsit lazits a munkában és jobban figyelj a párkeresésre.

Én 29 évesen szültem,barátnőm 32 évesen szóval semmiről sem maradtál még le.

A mai világban már alig akad olyan ember, aki egész életében ugyanazt csinálja. Folyamatosan tudni kell tanulni, változtatni, alkalmazkodni... ilyen a világ!

Én felnőttoktatásban tanítok, és nem huszonévesek, hanem harmincasok, negyvenesek ülnek be az iskolapadba, mert váltani akarnak, vagy váltani kényszerülnek.

Nem vagy elkésve, és ha tanulsz, attól csak több leszel...

Iskolapadba? Sulis éveidben kezdtél dolgozni és azóta tart ez a rendszer?

28 évesen még nem késő "megbolondulni" nyugodtan mehetsz meló mellett szórakozni, ismerkedni

Valóban kicsit kiesett a fiatalkorodból pár szép időszak, de nincs késő bepótolni

Akiben meg van a kalandvágy az talál időt munka mellett is

20/F

A volt info tanárnőm ezért lett öngyilkos majdnem 1 éve. 30 éves volt. :/

Én valószínűleg újra kezdeném elölről.

27 vagyok, most ültem vissza az iskolapadba, igen, te is tedd meg minél hamarabb. Sok osztálytársam van aki 40+, sőt egy 50+ is van, szóval sose késő.

Azt csináld amit szeretnél, másképp semmi értelme az életnek.

Mit tennék? Mit tettem:

28 évesen ugyanitt tartottam, mint te. A 18-28 éves korom között semmit nem tudok felmutatni. Tanultam, dolgoztam, minden nap túlóráztam. Szerettem, de ebből állt az életem.

Aztán jött a felismerés: se kutyám, se macskám, csak egy se veled se nélküled kapcsolatom, felmondtam és elindultam a világ másik felére két bőrönddel. Ott villámgyorsan megházasodtam, visszajöttem már férjjel. Jöttek a gyerekek. GYED alatt elmentem hajmodellnek, így mindig szép frizurám volt ingyen, eljártam hastáncolni, önvédelmi tanfolyamra, kézműveskedünk, stb. 2 gyerek + munka mellett többet tudok felmutatni, mint előtte a munka mellett.

40 vagyok, most zajlott le a válás, a gyerekekkel jön az újabb kaland, egy külföldi út.

Épp éreztem, hogy az életünk megreked a munka-iskola-háztartás háromszögében és kezdünk süllyedni. A munkám már nem okoz annyi örömet, az iskolai kötelezettségek mellett nincs idő magukra a gyerekekre, a beszélgetésekre, hogy azt tanítsam nekik, amit az életben fontosnak tartok, csak a lecke, lecke, magolás, lecke van. Azt éreztem, hogy hamar elmegy az idő, itt állok majd, hogy nincs nyugdíjam, hiába fizettem évek alatt annyi járulékot, de senkinek nem lesz, a gyerekeimre nem akarom magam ráterhelni amikor fizetniük kell a tanulmányaikat, lakást nem tudok nekik venni, nem tudom majd őket segíteni, csak azt tudom nekik adni, amit a fejükbe és a szívükbe töltök.

Úgyhogy megbeszéltük, most már elég nagyok, hogy elinduljunk, de még be tudnak illeszkedni és nincs olyan kapcsolat (szerelem), amit ne tudnának itt hagyni. Én is most még érzem magamban az erőt, hogy újrakezdjem, 10 év múlva nem biztos, hogy mennék bármerre is.

A felmondási időmet töltöm, a lakás meghirdetve, dobozok félig-meddig készen, mindenféle ügyintézést bonyolítom ezekben a napokban. Egy jó állásra most van kint esélyem, a gyerekeimet szépen elindítom a felnőtt életbe egy olyan helyről, ami békésebb, tisztább. Nekem nyugdíjas úgysem koromra nem lesz semmi, nem is akarok... ha itthon gürizek mint az állat, akkor sem. Ha öregen éhen döglök, akkor ez legyen egy pálmafa alatt a tengert nézve úgy, hogy élveztem az életet a gyerekeimmel.

Szóval nem vagy elkésve semmivel. Felmondanod nem kell azért, de még van időd megtalálni az utad.

Hát, anyám nem a bátor szót használta rám, hanem mást. H-val kezdődik és ülyére végződik. :-) De ő még Bécsen túl nem járt, ő még abban a korban élt, amikor mindenkinek volt állása (ahol valaki elkezdett dolgozni onnan nyugdíjba is ment), volt lakása és a nyugdíjat garantálta az állam. Az ő nyugdíját nem hiszem hogy elvennék, nekem egy marék falevél jut majd.

A multi, ahol dolgozok, bármikor dönthet úgy, hogy más országban olcsóbban elvégzik ezt a munkát.. és akkor 45-50 évesen, két nyelvtudással hogyan versenyezzek majd a 30 évesekkel, akik pl. 3 nyelven beszélnek, rugalmasabbak? Nagyon kilátástalannak érzem a jövőmet, a gyerekeimét, anyám szerint egy biztos életet adok fel egy bizonytalanért, szerintem meg egy bizonytalant egy bizonytalanért... ráadásul fejlettebb országba megyünk, szóval nem egy afrikai kunyhóba megyek negyedik feleségnek.

Majd meglátjuk ebből mi sül ki.