Fiatal anyukák, ti úgy érzitek, hogy elrontottátok az életeteket, mert korán vállaltatok gyereket?

22 évesen szültem, semmiképp nem bántam meg:) Életem legjobb döntése volt, hogy szültem.

És soha nem passzoltam le még a gyerekem hogy bulizni mehessek, nem igénylem:) Néha anyósom vagy anyukám 2-3 órára vigyáznak rá, de mindig örülnek neki nagyon.Ilyenkor kicsit több időm van, elmegyek fodrászhoz vagy vásárolni. Most egy éves.

szia,

igaz én 22 voltam, amikor teherbe estem, de sokan engem is ezzel "riogattak"... tervezett baba volt, együtt éltünk a párommal, saját lakás, autó, fix munkahely, igaz nem voltunk házasok, de nem is éreztük szükségét, egyszerűen csak babát szerettünk volna, ami elsőre össze is jött :) csodás 9 hónap és egy apás szülés után mi voltunk a legboldogabbak, ahogy a családjaink is. a kisfiunk Alen már 2 éves és egy pillanatra sem érzem, hogy bármi kimaradna az életemből!!!! néha szórakozni is elmegyünk, a nagyik besegítenek, de most már a családi programok a kedvencek :) ne is törődj Velük, a Ti életetek, csak az számít, hogy Ti boldogok legyetek így!! :)

én nagyon boldog vagyok és sosem csinálnám másként!! :)

Ági

szia! Néhány hete lettem 21, és most 20 hetes terhes vagyok, nekem is sokan mondták, hogy elcseszem a az életem meg meg kéne várni még megalapozom az anyagiakat stb, de a baba most akar jönni, hát jöjjön, amúgy is azt terveztem, hogy 4-5 gyermekem lesz akiket 30 éves korom előtt szeretnék megszülni.Amúgy folytatom a tanulást is a baba mellett a szerelmemmel együtt, és megoldjuk, mire a pici ovis lesz már rendes állásunk is lesz, és jöhet a következő. Nem kel foglalkozni másokkal sokan féltékenyek, hogy fiatalon történik meg velünk a csoda, sokan meg csak alapból rossz indulatúak(köztük egyik

"barátnőm" is. Már nagyon várom, hogy ezt a kis édes, izgő-mozgó babucit a kezemben tarthassam! Akkor is,ha az elején nem lesz egyszerű! :D Amúgy majd így is ki lehet kapcsolódni meg ha már idősebb lesz is el lehet menni egy-egy estére, de nekem ez nem hiányzik. 21/L

Nem érzem úgy :) 20 évesen szültem, most 23 vagyok. Nekem jó volt az a két év itthon GYED-en, kis nyugi, pont elég volt :) Jól elvoltunk a fiacskámmal. Most meg már egy éve bölcsis, pörög az élet, ahogy régen, csak most már ott van benne a tudatos tervezés, de nekem teljesen megfelel ez így. Ugyan úgy vannak barátaim, élek társasági életet, most már azért egy ideje bulizni is el tudok menni ha akarok, én meg aztán nem vagyok az a túlparázós anyuka, hogy ilyenkor ne tudjam elengedni magam. De amúgy szerintem teljesen normális életet élünk, reggel elmegyünk itthonról, délután haza, játszunk nagyokat, meg most már olyan jókat lehet csacsogni a fiammal, hogy néha csak lesek, hogy milyen okos :)

Szóval nem, én nem érzem úgy, hogy elrontottam volna az életem. Nem lett kevesebb az életem egy szemernyivel sem, minden van benne, ami nekem fontos, sőt, sokkal több lett az életem, mióta gyerekem van. És mindezt úgy, hogy közben a korábbi fontos dolgok is megmaradtak. Az ismerőseim már többször mondták, hogy csodálják, mennyi energiám van, hogy minden reggel felkelek hétkor (vagy korábban, de hétnél tovább nem szoktunk aludni), pörgök egész nap, délután ugyan ez, csak itthon, aztán este, amikor már alszik a minimanó, akkor még főzök, telefonálgatok, tanulok, olvasok, vagy bármi, hajnali kettő előtt nem szoktam ágyba kerülni, és mégse vagyok szinte sose fáradt. Valahogy tele vagyok energiával :D

:) azért ez vicces!! miért ne vallanánk be, hogy néha nehéz?? mert persze, hogy az!! itt most nem erről van szó!! csak bennünket a 20-as évei elején járó anyukákat folyton azzal nyaggatnak, hogy tervezett baba volt, nem túl korai, megbántad e?? és elég unalmas már!! és örülök, hogy Ti is igy gondoljátok és igy érzitek, ahogy én!! persze, hogy nem mindig fenékig tejfel és akkor mi van????? akkor is a gyermekeink a legcsodálatosabb, ami történhetett velünk akárhány évesek vagyunk is!! :)

Ági