Mit tennétek, ha közel a 30-hoz ráébrednétek, hogy elrontottátok az életeteket?

Köszi!

Most is épp dobozolnék, csak egy kisebb idegrohamot próbálok megelőzni egy kis könnyed netezéssel. :-) Próbálom a jó oldalát nézni, mert az elmúlt 10 év alatt minden sz.r felhalmozódott, amire gyakorlatilag nincs is szükségem. Néha még kétségbeesem, hogy hogyan fogok mindennel végezni időben, de - lehet hogy furán hangzik - van egyfajta megtisztulás jellege is és ez nagyon jó érzés. Ahogy egyre több cuccot dobok ki, ajándékozok vagy adok el, ezt egyre többször érzem és már ez nagyon megnyugtató.

Még abszolút időben jött a felismerés, nyugi!

Szépen fejezd be a túlórákat, járj el táncolni, sportolj, tanulj valamit (lehet grafológia is, nem feltétlenül kell valami nagy tudomány).

Kezdd el élvezni is az életet, ne csak élni.

Meglátod, amint te magad rendben leszel, jön majd a másik feled is!

Tanulmányi szerződést nem tudsz kötni?

Aztán ha vége sulinak, szépen kilépsz, és visszafizeted (addig félreteszel).

A férjem nem akart továbbtanulni (igazi balhés, lázadó tini volt), így 17 évesen elment dolgozni. 21 évesen becsúszott neki egy gyerek, lelkiismeretességből megházasodott. Közben rájött, hogy komolyodni kellene, gyerek és munka mellett estin leérettségizett.

35 évesen elvált. Most 40, főiskolára jár (első év!), nyelveket tanul és tervezgeti a jövőjét más pozícióban.

Lehet, hogy "idős" lesz, mire végez, viszont sok-sok év változatos munkaviszonyt fel tud mutatni (jelenleg középvezetőként dolgozik, csak nem szereti a munkahelyét) a 2frissdiploma" mellé, így nem aggódok miatta.

Ha itthon ülne és sajnálná magát, arra nagyon mérges lennék.

Én is saját erőből toltam el nem kevés évet az életemből. A főiskolán totojáztam, 29 voltam, mire lediplomáztam. Annyi előnyöm volt, hogy szeretem a nyelveket és hobbiból többet megtanultam, levizsgáztam (ha már tudom, legyen róla papír). 30 évesen ott álltam komolyabb munkatapasztalat nélkül diplomával. Végül egy ismerős szólt, hogy egy barátja költözik haza az új állása miatt és munkatársat keres. Elküldtem az önéletrajzom, találkoztunk, felvett. Egy nagyon jó céghez kerültem, még jobb főnök alá. Az elején kijelentette, hogy neki mindennél fontosabb, hogy fejlődni akaró emberek vegyék körül - és ehhez minden lehetséges támogatást megad.

Az ő hatására elkezdtem egy új nyelvet, ami egyébként nem tetszik, de itt hasznos, illetve elvégeztem egy szakirányú másoddiplomás képzést. Sokat keresek, szeretem a munkámat, lassan, de biztosan lépkedek feljebb.

Amikor leültettem a főnökömet, hogy korrekt szeretnék lenni, gyerekvállalás előtt állok, nagyon támogatóan állt hozzá. Mennyi ideig lennék távol, hogyan oldjuk meg. Tényleg segítően áll hozzá és az elmúlt évek miatt teljes mértékig bízom az adott szavában. A cég is nagyon stabil, így minimum egy háború kellene, hogy rossz irányba forduljon a dolog.

Itt mindenkinek ennyi gondja van???

Nekem a legnagyobb megoldandó dolgom a gyerek kérdés.

Amit lerontottam hogy 20 évesen nem csináltam 5 gyereket valakinek.