Rohadtul nincsen igazuk a szüleimnek, aztán meg én vagyok a sz*ralak. Vélemények? 15/l

Közhely, de nem az iskolának, hanem az életnek tanulsz. Azért beszéltem munkahelyről... tökmindegy, hányast viszel haza... ha csak azt csinálod meg, amit mondanak neked, azzal nem fogsz érvényesülni az életben. Márpedig elég hamar el fog jönni az az időszak, amikor helyt kell állnod, és ha nem kezded el villámgyorsan megtanulni azokat a kompetenciákat (nem tananyagot!), ami az életben szükséges, akkor úgy 10 éven belül nagyon kellemetlen meglepetések fognak érni...

Ok, a szobádat magad tartod rendben... de szerinted az ebéd az úgy magától repül az asztalra?

" majd nálad is alap lesz hogy a gyerek jól tanuljon, persze emellett még 1000 más dolgot is csináljon."

Én vagyok az, aki a csokit a párnára kommentet írta.

Nálunk is az volt, hogy csak tanuljunk meg sportoljunk, elvárás az nulla volt. Nem emlékszem, hogy 14 éves korom után hányszor mosogattam otthon, szerintem egy kezemen megszámolhatnám.

Én voltam anyuci meg apuci nyuszimuszikája, sz.rt se csináltam otthon. Persze nem csavarogtam, az a tipikus jó kislány voltam, aki otthon olvasgat és elvan mint a befőtt. Tanultam, sportoltam, semmi balhé soha. Minden a számba repült, az élet kezdéséhez a saját picike lakás is. És innentől kezdve jött a sz.pás része az életemnek.

A korábbi nulla elvárás mellett semmit sem tanultam ami fontos lett volna az önálló életben, a függvény zérushelyének a kiszámolása semmit sem ért, viszont minden gondot okozott a magam ellátásától kezdve a fizetésem beosztásáig. A nagy szeretettel úgy kitoltak velem a szüleim, hogy évekbe telt, mire mindent megtanultam és igazából felnőttem. Akkor fogadtam meg, ha nekem gyerekem lesz, akkor nem lesz olyan elcs.szett, agyondédelgetett nyámnyila puhány mint én.

Úgyhogy a tanulás dolgot meg a mellette 1001 más elvárást nem magam miatt állítom a gyerekek elé, mert nekem előnyöm egy csepp se származik belőle, hanem maguk miatt. Én az életre készítem fel őket, nem arra, hogy a bénaságuk miatt majd anyuci pátyolgatására szoruljanak fiatal felnőttként is, és akkor majd mellettem maradnak. Én már a 10 évessel is megbeszélem a számlákat, a kiadásokat, miért küldözget az egyik pénzintézet leveleket, hogy ennyi meg annyi hitelt vegyünk fel és miért landolnak ezek a kukában. Amikor utazunk, magyarázok mindent, a bankkártyahasználatot, szállásfoglalást, útvonaltervezést. Persze egyelőre az ő szintjén.

Amikor valamilyen házimunkát megcsináltatok velük, azt én jobban és gyorsabban megcsinálnám, szóval nem túl nagy segítség amit szerencsétlenkednek (még), mert múltkor ahogy a nagy vasalt, az elég bénácska volt (persze megdicsértem, mert az ő szintjén jó). Nekem nem minirabszolgák kellenek akik engem kiszolgálnak, hanem olyan embereket akarok belőlük nevelni, akik a saját lábukon meg tudnak állni és nyugodtan elengedem őket a nagyvilágba. Persze fontos a tanulás, de az, hogy de jó tanuló vagyok, tudok pár Ady verset és a legutóbbi kémiadoga ötös lett, az önmagában semmit sem ér. Úgyhogy engem azért nem hat meg amit írsz, ez az örüljenek, hogy jó tanuló vagyok,meg mit akarnak még blabla, mert az ugyanaz, amit ennyi idősen én is gondoltam, csak én látom, hogy mi lett belőle.

"szépség szalonunk van, szóval nagy valószínűséggel semmit nem fognak azok dolgok számítani, amiket te leírtál."

Amilyen a gazdasági helyzet, azért ne csak erre alapozz....

Kollégám családjának nagyon jól menő vállalkozásai voltak, amíg más a Balatonra is csak a vállalati üdülőbe jutott el, ők bejárták annó Jugoszláviát. Aztán most ő segíti a nehéz helyzetbe került szüleit, a vállalkozás meg haldoklik. Manapság semmi sincs bebetonozva.

Én 18 éves koromig tetettem a tanulást,mert ők sem hitték el, hogy eleget tanultam.Viszont nálam a nagy ráhatástól nem ment a tanulás.Ültem a könyv felett és csak álmodoztam szomorkodtam órákon át.Anyámék félóránként jöttek be ellenőrizni, hogy tanulok-e. De volt, hogy titokban bekapcsoltam a tévét,és ha hallottam, hogy jönnek,akkor gyorsan kikapcsoltam.Hát a mai napig gondjaim vannak a tanulássa, pedig épp diplomázok. Most legalább nem erőlteti már senki rám a tanulást,tényleg magamnak és magam miatt tanulok,magamnak bizonyítok, így bizony könnyebben megy!

Csak kitartást tudok neked kívánni,tanulj mindig jól, hogy aztán sokra vidd az életben :)

Magyon gyerek vagy kérdező.. Mi a jövőképed? Öröklöd a vállalkozást és abból majd jól megélsz?! Neked a Rákosi korban kellet volna felnőttnek lenned.. Na akkor megfingattak volna.. Mert a kommunizmusban mi nincs? ... Fogadjunk nem tudod... Magántulajdon.

Nem lesz mindig anyu aki főz rád... Neked kell majd főznös.. Jah bocs abból annyi lesz hogy melegszendvics...

Kéne neked egy jó verés...

nehogy már a gyerek főzzön ebédet - ezt senki nem mondta... de mondjuk lehetne krumplit pucolni, megteríteni, stb..

Nekem a 6 éves gyerekem is imádja, ha sertepertélhet körülöttem a konyhában, pl. húst panírozhat. Ezt nem csicskáztatáznak hívják, hanem megtanul szépen lassan, apránként főzni, háztartást vezetni, az anyukájától...

Örömmel teszi. Addig is együtt vagyunk, beszélgetünk. Ahogy én is ugyanezt tettem az én anyámmal gyerekkoromban. Ő meg az ő anyjával...

Én erre utólag nagyon büszke vagyok, hogy mindig besegítettem, ahol tudtam (ja, és mellette jeles tanuló voltam).

Ha pedig az a célod, hogy egy vállalkozást vezess, akkor különösen érdemes megtanulnod, hogy te találd meg a munkát, ne várd el, hogy a munka találjon meg téged. Egy vállalkozás vezetése nem abból áll ugyanis, hogy nézed, ahogy mások dolgoznak... folyton újabb és újabb ötletekkel kell előállni, azokat megvalósítani, több lábon állni.

De hiába beszélünk, úgyis majd csak a saját bőrödön fogod megtanulni...