Miért csodálkoznak a szülők, hogy züllött a mai fiatalság?

ma 17:39

Igen, pont ez a dolog bukott meg...mert a nők ebbe beleuntak, hidd el, ha ez lenne, akkor azt kapnád hogy ne "ugass" asszony amíg én adom a pénzt...mert ez akkor így volt, cseléd lennél a férjed akarata szerint nem nő.

Hát igen régen az volt hogy ha egy férfi dolgozott és nem itta kártyázta el a keresetét, az asszony meg mosott , főzött, takarított, és takarékos volt, akkor minden ok volt.A gyerekeknek egész kicsiként is volt bőven kötelességük és a családi összetartást mindenki díjazta.

Most meg ugye ha ennyid van,(szerényen élsz és van szép családod) kikiáltanak lúzernek, mert hol a szép ház, kocsi, nyaralás. Kevesen olyan szerencsések, hogy "mindenük megvan" és mégis rendben vannak érzelmileg is, vagy kevésből élnek,de nem keserednek meg amiatt, hogy erre-arra nem telik.

A gyerekeknek béke kell és szeretet otthon. A kütyük ezt nem pótolják.

Mindkét "nevelési" módszerrel az a baj, hogy simán lehet úgy csinálni (és sokan úgy is csinálják), hogy a szülő valójában tojik a gyerekre lelkére, valódi érzelmeire magasról.

Ha utolsó senkiként és bokszzsákként kezelik, ha kiskirályként és vattába csomagolva kezelik - egyik sem jó. Talán ha emberként kezelnék... Mert hát annak született...

A régi világról pedig: Egyrészt nem igaz, hogy az egyszerű nők nem dolgoztak a háztartás mellett. De még ha nem is élt vissza az "uruk" a családon belüli hatalmi pozíciójával, ha szerette is és becsülte is az asszonyát, akkor is többre tartotta magát nála! Egy nő akkor is másodrendű volt, akár nyíltan, akár a lelkek legmélyén, ha a legnagyobb szeretet vette körül. És fene a büszkeségemet, erre valahogy nem vágynék visszatérni, akkor se, ha az lenne a legnagyobb problémám, hogy hogy rendezzem be az új házunkat és milyen nevet adjak a második gyerekünknek.

mert akárki akármit mond, az embereknek rendre és szabályokra van szükségük, hogy biztonságban érezzék magukat, tudják miből mi fog következni.

ehelyett megy a mindent megengedek a gyereknek, mert nehogy sérüljön a kis lelke amiért nem törheti össze a vázát, nem tépheti szét a csekket, nem szaladgálhat a tescoban.

engem viszonylag szigorúan nevelt anyám, persze feszegettem a határokat rendesen, de volt bennem egy olyan erkölcsi gát és tartás, ami nem engedte, hogy egy pontnál tovább menjek.

aki meg képtelen következetes nevelni a gyerekét, és szülés előtt nem hajlandó felkészülni a feladatra, annak inkább ne is legyen gyereke, mert csak elcseszi az életét.

A szigorúság, vagy jobban mondva a rend és szabályok betartása és betartatása önmagában nem gond, de ehhez szerintem járulnia kell a kölcsönös és bensőséges bizalomnak is.

És hát van különbség az értelmes és az értelmetlen szigor között. Egy gyerek nyilván nem fog minden, számunkra magától értetődő dolgot rögtön megérteni. De van különbség aközött, hogy van lehetősége felfogni, megérteni az adott szülői döntés miértjét, mint ha összvissz kap egy "Azért mert én azt mondtam"-féle "magyarázatot".

Előbbi esetben az adott szabályt magáévá teszi, akár helyeselni is fogja, az utóbbi csak értetlenséget, ellenállást és a szülőtől való érzelmi távolodást szül.