Tapasztalta valaki már, hogy a kisfia nem engedi a közelébe a saját apját?

# 16/20

Persze, hogyne, szerintem nem nőtt fel mellette gyermek és melletted sem.

Minden gyereknél van egy ilyen korszak, jellemzően 2-3 éve kor között. Nálunk is volt, de elmúlt pár hónap alatt.

nálunk is volt ilyen 2éves kora körül.Mondjuk mivel lány,engem hanyagolt,az apjához hozzá sem lehetett érni mert visitott,és rögtön mondta anya menj inenn.

Mi továbbra is ölelkeztünk,megpusziltuk egymást,majd hivtuk ogy jöjjön családi ölelésre.Eleinte inkább duzzogott de belátta hogy mi a helyzet.Mára már elmult,hónapokig tartott csak,nem volt kellemes érzés,és ezt is túléltük.

Én lány vagyok, és emlékszem volt egy idő, amikor csak apa etethetett, pelenkázhatott, fésülhetett, öltöztethetett, fürdethetett stb:D Szegény anyukámat sajnálom, ha erre visszagondolok, de akkor nem "tudtam", hogy ez esetleg rosszul eshet neki:)

Most már nagyon jó a viszonyunk, imádom anyukámat:)

Kb.1 éves volt a lányom, amikor így viselkedett. Még egymáshoz sem érhettunk, rogton visított. Elmagyaráztuk (mondtuk neki), hogy apuci nem bántja anyucit (és fordítva). Nem maradtak el a puszik, olelés stb. Egy ido után megszokta. Most már nevet azon, hogy apuci megpuszilta anyucit :) és így mondja is.

másfél éves kislány anyukája

Biztos van egy ilyen fajta konfliktus a gyerekben, és ha belegondolok, nálunk is volt egy ilyen eset.

Konkrétan EGYETLEN szombati napon mondta azt a gyerek az anyjának többször, hogy "anya menj innen". Pl. együtt feküdtünk hárman az ágyban. De én rögtön kérdeztem a gyerektől, hogy anya miért menjen, és azóta nem mondta többször. Pedig legalább 2-3 hónapja volt. És egy héttel később egyszer nekem is mondta, de megint azonnal visszakérdeztem, hogy miért.

Úgy gondolom, hogy lehet elméletekbe kapaszkodni, de a következetesen nevelt gyerek, aki egyforma szeretetet kap mindenkitől (szüleitől különösen), és elfogadható magyarázatot arra, hogy miért nincs vele apa többet (a dolgozik annak számít), akkor nem fog ilyen kialakulni.

Nem kérdeztem meg szüleimet még, hogy nálam volt-e ilyen, de nem hallottam más általam ismert fiúgyerekes szülői párostól sem.

Így bocs azoktól, akik lepontoztak, és Tőled is kedves kérdező, de szerintem az elméletekbe kapaszkodni lehet - csak felesleges, inkább a valódi okot kell megtalálni.

Egy 2 éves gyereknél pedig nemi érettségről beszélni... hát nem tudom.. kíváncsiságról igen.

Pl. felmerült most bennem, hogyha a gyerek mindig azt látta, hogy a szülei között van kapcsolat, a terhesség alatt is volt (azt nem látta, de érezte), puszi, csók, ölelés, stb. - akkor ez természetes lesz. Természetesen szexualizálni a gyerek előtt TILOS!. De ha abban tölti a teljes idejét, hogy apa-anya között ez a viszony, akkor miért tiltakozna ellene? neki az a természetes.

Akkor lehet gond, ha az első fél évben pl. mert meglátja a gyerek, vagy annyira fáradtak vagyunk, vagy szülés utáni depresszió, vagy bármi miatt elmaradt a kontaktus. Igen, akkor biztosan féltékeny lehet, hogy ha addig azt tapasztalta, hogy csak ő nyúl hozzá az anyjához, az apja meg nem.

És apa is nyugodtan mondhatja a fiának és anya is a lányának, hogy szeretlek. Nem fog leszakadni semmi. Ha mind a két szülőtől hallja, az is természetes lesz.

Hát, ennyi...