Ki volt már féltékeny a saját testvérére?

Szerintem ez rossz szülői nevelés. Én nm vagyok féltékeny típus, de szüleim viselkedése ,miatt kezdem kevésbé preferálni a testvéremet.

Tudom h ő nem tehet róla, de nagyon idegesítő, hogy vele sokkal elnézőbbek, dolgozni is itthon csak nekem kell, neki nem, folyton megeszi a kajáimat, és nem szólnak rá, meg ha ő megy bulizni, hetente kb 3-4 mindig kap pénzt, én meg ha megyek 2 hetente 1x, valahogy mindig elfelejtenek nekem pénzt adni :S

Szóval ha nem egyformán viselkedik a szülő a két gyerekével, kialakulhat féltékenység.

Én is voltam már féltékeny rá, de én sokakra az vagyok sajnos, akinek szerencséje van.

Például mikor a tesómnak minden megerőltetés nélkül sikerült jó álláshoz jutnia, ajánlás, tulajdonképpen protekció révén pl. Igaz, ez köszönhető annak is, hogy barátságos természetű, illetve mindig tudja, hogyan kell viselkedni, egyszerűen őt sokkal jobban elfogadják, hamarabb megkedvelik az emberek.

Ez igenis szerencse, mert ilyennek született, ő nem tesz érte semmit, könnyedén jön neki az ilyesmi, hiszen a természetéből fakad, én meg igyekszem, mindent megteszek, hogy engem is úgy kezeljen egy közösség, mint a népszerűbb tagjait, aztán sosem jön össze. :/

Szóval irigylem őt a sikereiért. Ha megdolgozott volna érte, akkor nem irigyelném, de így egy kicsit igen, hogy valójában nagyrészt a szerencséjének köszönheti mindezt, és még sokminden mást is, egyszerűen jókor volt jó helyen.

Olyan nagy gondot azért nem jelent, hogy küzdenem kelljen ez ellen az érzés ellen, néha eszembe jut, de aztán elmúlik, próbálok nem foglalkozni vele.

Nálunk is ez a helyzet. Munka volt, ő megpattant, mert megy a pasijához, de mi nem mehettünk akkor semerre sem, mert dolog van... Ő meg hadd menjen, fiatal, hadd legyen élete.

Ellopkodja a cuccaimat, kérném vissza tőle, anyám rám szól, hogy vegyek másikat, ha kell. Pénzt állandóan kap erre-arra, nekem anno 200 ft-ért veszekednem kellett 3 napig. Akkor talán meg is kaptam. Ha valamin összekaptunk, ő volt kivédve állandóan. Hazajövök, belémköt, én megvédem magam, akkor is csak azt hallják, hogy én piszkálom őt. Párommal lakunk együtt, de nem is szeretek hazajárni, pont emiatt, mert hugom már 18, de itthon még mindig ő a kiskirálynő. Irigylem, mert azt tehet, amit akar, és anya ebben támogatja is-.

24/N

Gyerekként előfordult, de sosem túlzott mértékben, csak a szokásosnak mondható. Például ha az adott helyzetben valamelyikünk kivételezett volt, de a szüleink mindig igyekezték egyensúlyozni ezt a dolgot hosszabb távon. Tehát többnyire felváltva voltunk kedvezményezve.

Felnőttként nagyon jó a viszonyunk, legfeljebb azért irigylem néha a tesómat, mert otthon dolgozik és olyan munkát végez, amit szeret, apránként, de jól halad a szakmai és anyagi életben. Viszont tisztában vagyok vele, hogy ezt csak magának köszönheti és én is magamnak a saját életemet, tehát nem érzek igazságtalanságot a dologban, nincsenek rossz érzéseim vele szemben.