Hisztis lennék, amiért megtiltottam a páromnak, hogy a lakásban cigarettázzon?

Nyilván már az én példám is túlzás lesz sok válaszadó számára, de amikor megtudtam még az ismerkedési fázisban, hogy a jelenlegi párom nem dohányzik (és nem is szívesen tolerálná azt), szó nélkül letettem a bagót. Nekem fontosabb volt ő már akkor is, mint az, hogy feleslegesen mérgezzem magam tovább.

A válaszadóktól már megszoktam ezen az oldalon, hogy a társadalmi cselekvés elméletének megfelelően mindenki megy egy válaszoló után, és nem is olvasnak. Én biztos, hogy kirúgnám a fenébe, ha nem érti meg, hogy az én szüleim házában NINCS dohányzás, mert ez csak azt sugallja, hogy annyira sem vagy fontos számára, hogy kicsoszogjon a kertbe...

#42 - "Egyébként én az üzleti életben mozgok, és a külföldi partnereknél már tök lenézik aki cigarettázik. Olyan snassz, lealacsonyító. " - én meg a "szférát" nézem le, szóval 1:1...

Egyébként pont itt van az eb elhantolva, ugye egy cselekvésnél azt kell megnézni, hogy KINEK az érdeke. Hát az, hogy az emberek leszokjanak a dohányzásról, az történetesen kizárólag az "üzleti életnek"...

Tessen csak szépen végig gondolni, hogy milyen dolgok történnének törvényszerűen, ha az emberek abbahagynák a dohányzást.

1, Csökkenne a redisztribúció, tehát az ujraosztható összeg, lévén minden más, helyette fogyasztott dologban jóval kevesebb az adótartam. Nőne az "öngondoskodás és egyéni felelősség" - ami ugye szféra-mantra...

2, Nőne a várható élettartam, átlagban 3 évvel. Miután már most is megy az állandó rinya, hogy emelni kell a nyugdíjkorhatárt mert sok az eltartott, ez, pláne a csökkenő redisztribúció tükrében nyilván nem hosszabb békés nyugdíjas-éveket jelentene, hanem hosszabb aktív, kizsákmányolható élettartamot. Ami megintcsak a szféra érdeke...

3, Az újabb generációnak a munkaerőpiacon való megjelenésével nőne a munkaerőpiac kínálati jellege, ami a munkáltatók, az üzleti élet pozicióják javítaná, lehetne még alacsonyabb bérért még többet gályázni, még rosszabb körülmények között.

Ez van.

Szóval lehetőleg aki lóbálja az antinikotinista fakardot, az annak tudatában tegye, hogy az általa meggyőzőttek jutalma a leszokásért a nagyobb öngondoskodás, magasabb nyugdíjkorhatár, rosszabb munkaerőpiaci helyzet lesz. Jól járni meg az "üzleti élet" fog.

Karinthy szavaival élve, "aki pont ilyent akar, annak melegen ajánlom". Nekem kicsit más az értékrendem, nem olyan jövőt szeretnék magamnak, és gyermekeink generációjának, mint a fentebb vázolt, ami antinikotinizmusból törvényszerűen következik. Nem kiélezettebb versenyt, nem "farkasabb" törvényeket, nem nagyobb öngondoskodási kényszert.

Nem akartam belefolyni a vitába, de ezt nem bírom ki.

Szóval szerinted szokjak rá a cigire azért, hogy ne kelljen majd annyit dolgoznom?! Nem akarok én leszoktatni senkit sem , mindenki maga döntse el, hogyan akarja élni az életét, a páromnak se mondtam soha, hogy szokjon le. De azért ez az érvelés a cigi mellett eléggé durva. Bocs, hogy nem fogok lerohanni a boltba, venni több karton cigit és osztogatni az utcán csak azért, hogy ne emelkedjen a nyugdíjkorhatár stb.