Gothok! Szüleiteknek mi volt a reakciójuk az öltözködésetek láttán?

Anyámat nem zavarta és Apámat se. Bár ő nem veszi ezt komolyan. Csak amolyan átmeneti időszaknak gondolja. (Ja ami már úgy 4-5 éve tart .DD)

Egyébként meg nem adok felületet arra, hogy belém kössön. Nem dohányzom/iszom/drogozom, nem rendelek méreg drága goth ruhákat, nem keveredek bajba, etc. Jó kislány vagyok .D

Szerintem, ha majd a szüleid (vagy úgy bárkié) ráébrednek arra, hogy ettől a gyerekük nem lesz kevesebb emberileg. Sőt! Ha meg nagyon kárálnak, akkor meg kell kérdezni tőlük kedvesen mosolyogva : Az talán jobb lenne, ha szőke, nutella barna bőrű, rózsaszín toppos forró nacis ribi lennék?

Nem hogy örülnének, hogy nem átlagos a gyerekük...-.-"

Na mind1.

Nézd, ha tényleg a barátaid akkor ezt elfogadják majd. Ugyan az az ember leszel akit X éve megismertek, csak más lesz a színvilágod. Elég felszínes és sekélyes embernek kell lenni ahhoz, hogy ez tönkretegyen egy barátságot.

Ha meg valamelyik ott hagy, egy percig se sajnáld. Találsz náluk 10000szer jobbakat akik úgy fognak szeretni ahogy vagy^^

Aki beszól: miért csinálna hülyét magából valaki, mert nem úgy öltözik, ahogy divat és nem akar minden sarkon szembemenni a ruháival?

25 éves vagyok, még mindig feketében, ennyi. :)

Aki megváltozik család/munka/pasi miatt, az nem is igazán önmagáért öltözik így, csak lázadni akar. Nincs mi ellen, az öltözködés nem lázadás (számomra sosem volt az).

Be lehet menni munkahelyre is feketében, mivel a fekete elegáns. Nem csak bakancs létezik, hanem csizma is, több változatban. Én hordok mindent.

És a fiatalabbak leszólása sem épp becsülendő dolog. Mennyit hallgattam, hogy "majd kinövöd", igaz nem szülőktől, ők ebbe nem szóltak bele.

Öltözzetek, ahogy tetszik, ne úgy, ahogy mások várják, a pofázókat lesz*rni! :D

Hú, nehéz visszagondolni arra az időszakra, mert úgy tűnik, mintha ezer éve történt volna. Pedig csak kb. öt éve. :)

A szüleim meglepően jól fogadták a transzformációmat, nem szólogattak be túlságosan. Na jó, anyámtól még mindig megkapom a "Nem unod már a feketét?", "Mikor fogsz már valami rendes színre váltani?" aggályoskodást, de ő sem gondolja komolyan, hogy meghat vele.

Igazából soha senki nem szólt le nagyon durván a hovatartozásomért, inkább "vicceskedve" szoktak levámpírozni vagy leboszorkányozni. A héten például ledrakulázott egy szembe jövő idegen. Ami érdekes, tekintve, hogy lány vagyok... :')