Ti elmondanátok a szüleiteknek, más közeli családtagjaitoknak vagy a barátaitoknak, hogy ha a férjetek/élettársatok kezet emelne rátok?

Talán hisznek abban,hogy csak egyszeri alkalomról van szó és megbánja a párjuk és nem akarják örökre elvágni a családjuk előtt a másikat.

Engem sosem vertek,ellenben én egyetlenegyszer adtam egy hatalmas pofont a férjemnek amikor kiderült,hogy interneten találkát beszélt le,még az orrából a vér is folyt .

Indulatból tettem,önkívületi állapotomban ,egyébként a gyerekeiknet nem bántom soha .

Amíg nem "végeztem" vele hivatalosan, nem.

Apukám és nevelőapám is katona, apukám volt harctéren Irakban, Koszovóban is. Valószínűleg nem úszná meg a férjem egy kis elbeszélgetéssel, márpedig az apám nem érdemli meg hogy egy ilyen "ember" miatt börtönbe kerüljön.

De amikor már teljesen nincs képben a pasi, akkor utólag elmondanám. És akkor is, ha egyedül nem tudnék lépni.

Nem mondanám,én dolgom.

De első alkalommal repülne az illető férfi.

(volt is aki meg akart ütni,jó reflexeim miatt csak a karomat súrolta az ütés,aznap láttam utoljára)

Párom a légynek se ártana,nem tudom annyira felbosszantani :)

Ez nem ilyen egyszerű. Akikre kezet emel a párjuk, azok általában már alapból sérülékeny, önbizalomhiányos nők. (Naja, majd egy sikeres, vidám, életerős asszonykával kezd ki az iszákos ura... fenét!)

Mire tettlegességre kerül a sor, a pasi már jó eséllyel leválasztotta a nőt a régi baráti társaságokról, gyakran a családjától is elszakította. Mindez megspékelve azzal, hogy a nő ettől kezdve fél tőle, nem beszélve arról, hogy szégyelli is. Azt is, hogy őt verik, és azt is hiheti, hogy az ő hibája, mert nemelég jó.

Egyébként nem mondanám el, csak szép csendben kirúgnám a pasit. Nem hiányzik a sajnálkozás.