Miért kell ennyire meglepődni azon, hogy a nagyszülők nem látják a gyereket?

2 kicsi gyerekünk van, 3-5 évesek, férjem részéről a nagyszülők még nem látták őket. 7 éve nem beszélünk már, mivel nem éltünk az ő parancsaik szerint, ők hátat fordítottak. Férjemnek évekbe tellett, míg beletörődött ebbe, kereste őket egy darabig, de semmi szeretetnek jelét nem mutatták, ridegek voltak. Majd jött az unoka, kaptak értesítőt, de semmi. Jött a második, de semmi. Mivel előtte számtalanszor akartunk velük beszélni, már nem is próbáltunk elmenni babával, mert nagy esély lett volna, hogy büszkeségükben ajtót sem nyitnak, ezt meg nem akartuk. Mégis, mióta gyerekeim vannak, azt hallgatom mindenkitől, hogy milyen dolog, hogy- idézem: nem hagyjuk, hogy lássák a gyerekeket. Mi persze ezerszer elmondtuk, hogy ők zárkóznak el, nem mi, de akkor is mindig ez a kérdés és a vád. Már azt is hallottuk, hogy ők mondják ezt, de ennek mi értelme lenne? Annyira belefáradtam abba, hogy a férjemmel együtt csak magyarázzuk, és jönnek a gyilkos pillantások, hogy kegyetlenek vagyunk. Megbeszélni nem lehet a nagyszülőkkel, telefont nem veszik, mailra nem reagálnak, férjem meg annyira ideges már ez miatt, hogy nem akar többet személyesen próbálkozni, eddig nem volt értelme.

Már válaszolni sem szeretek a nagyszülős kérdésre, de akkor meg megint én vagyok bunkó.

Nem tudom, mit tehetnék már, lassan kiírom magamra, hogy ne kelljen magyarázkodni.