Anya nem képes elfogadni, hogy nem tetszenek a ruhák, amiket vesz nekem. Hogy magyarázzam el neki, hogy felfogja?

Mondd ezt: Anya ezek a ruhák nekem nem tetszenek, amiket veszel. Mivel már elég nagy vagyok, el tudom dönteni, hogy mik tetszenek, milyen az ízlésem. Ha továbbra is veszel olyan ruhát, ami nekem nem jön be, nem fogom hordani, csak azt, ami tetszik, így kidobott pénz lesz, amit rám költesz. Ezt szeretnéd?

Egyébként teljesen igazad van, bár azt azért nem írtad, hogy az általad menőnek gondolt ruhák mennyire drágák, márkásak? Esetleg nem lehet az, hogy anyukád nem tudja azokat megfizetni?

Nekem most múlt 13 éves a lányom, és egy- két ilyen eset után megállapodtunk, hogy együtt megyünk neki ruhát venni. Ez így jól működik, már egy éve.

Próbáld meg rábeszélni anyukádat erre a megoldásra.

Mondd meg neki, hogy együtt menjetek vásárolni, mert nem egyezik az ízlésetek és nem akarod bántani, de nem tetszenek azok a ruhák, amiket ő vesz.

Bár még csak 2 éves a kislányom, de én természetesnek venném, ha 15 évesen olyan ruhákat akarna felvenni, ami neki tetszik. Persze csak akkor, ha nem olyan lenne, ami köldökig kívágott:-).

Amikor ennyi idős voltam, dettó ugyanígy bánt velem az én anyukám is. De ennek tetejében nem volt elég hogy olyan őskori ruhákat vett nekem, hanem amikor boltban voltunk és finoman tiltakoztam, kellemetlen helyzetbe hozott az eladó előtt is. A szemöldökömet nem szedhettem ki, tiszta bozont volt. A lábamat nem borotválhattam le, és elég kellemetlen volt, mert sötét színű a szőröm, és elég vastagon nőtt... Utáltam hordani azokat a ruhákat, sokan ki is utáltak az osztálytársaim közül, akik szép ízléses, nekik való ruhákat hordtak. Hogy irigyeltem őket!

Szerencsére a középiskolában más volt a helyzet. Kollégiumba kerültem vasárnap délutántól péntek reggelig. Új barátnőim odaadták azokat a ruhájukat amiket kihíztak, kinőttek, de még használhatóak voltak. És egyszer hazamentem abban. Anyu elájult persze, de utána elismerte, hogy milyen csinos vagyok.

18 évesen elköltöztem otthonról, saját megélhetésből gazdálkodtam, így olyan ruhát vettem fel, amilyet akartam.

Most így valahol már úgy érzem, nem volt hiába anyu szigorúsága, hiszen csak attól féltett, hogy ne nézzek úgy ki mint némelyik 15 éves, akik negyvennek is betesznek.

Most már kialakult ízlésem lett, elegáns, ízléses csinos nő lehetett belőlem a végén. Csak azt mondogatták rám a régi osztálytársaim, hogy a rút kiskacsából mégis mi lett :D

Te se félj, 18 évesen már neked se szólhat bele, addigis nézelődj, mik azok amiket fel szeretnél venni később, mert ha neked is olyan határozott anyukád van mint nekem, nem marad más csak az álmodozás.

Dettó. Nekem anya mai napig vesz nekem ruhákat,legutóbb egy térdig érő virágos, bő, libafoszöld színű szoknyát vett nekem. Akkor betelt a pohár. De még mindig hisztizik,hogy soha nem jó amit ő mond

15L