Hogy tudnám úgy elfogadni, ahogy van?

Hááát, 40 körül már szinte lehetetlen változást várni ezekkel kapcsolatban... Ha úgy látod, hogy ezeket a rossz tulajdonságait később sem fogod tudni elfogadni, akkor valószínűleg nem fogtok együtt maradni. Próbáld meg esetleg mérlegre tenni a jó tulajdonságaival, amiket szeretsz benne, ha az nyom a latban, akkor érdemes átgondolnod, hogy megpróbálod mégis elfogadni így, ahogy van.

Egyébként arra is van példa, hogy szakítás után kap észbe a pasi és hajlandó mégis megváltozni, de ez elég ritka.

Azt, hogy a barátai és a lánya fontos, azt normálisnak tartom. Nem hiszem, hogy a barátai fontosabbak lennének, de az nem baj, ha ugyanolyan fontosak. Én is ilyen vagyok, indokolt esetben képes vagyok lemondani egy, a párommal tervezett estét, ha valamelyik jó barátomnak éppen nagyobb szüksége van rám (de tényleg csak indokolt esetben, legutóbb pl egy hete terveztük, hogy kettesben lemegyünk valahova, de a zenész barátomhoz betörtek és valami vandál tönkretette a hangszereit, én inkább oda mentem, mert nagyon ki volt borulva).

A jövővel kapcsolatos tervek már nagyobb problémát jelentenek, azt nem tudom, hogy egyformán komolyan képzelitek-e ezt a kapcsolatot. Ez olyasmi, hogy beszélgetnetek kéne róla, nem leordítani, hanem elmondani, hogy lehet, hogy neki nem, de neked fontos, hogy tervezzetek előre is, vagy, hogy tudd mire számíthatsz tőle, már csak azért is, mert gondolom ha ő 40 éves, akkor te sem vagy már gyerek, ketyeg a biológiai órád, ha esetleg gyereket is szeretnél.

Tévedés, hogy mindent el kéne úgy fogadni a párodban, ahogy van, és neked csak tűrni. Nem megváltoztatni kell, de meg lehet vele beszélni, hogy mi fontos neked és mi neki, mit vártok egymástól. Ez nem veszekedést jelent, de sokszor csak az okozza a problémát, hogy az egyik fél nem is tudja, hogy mit vár a másik, a másik viszont ettől feszült és úgy érzi, hogy a társának gondolatolvasónak is kéne kicsit lennie. Hát biztos van, aki rendelkezik ilyen képességgel, de a legtöbb ember mégiscsak szavakból érti legjobban a másikat.