Mi a véleményetek arról mikor valaki azt mondja, hogy az aki meg akarja változtatni őt, az nem is érdemli meg őt, mert úgy kellene elfogadni őt ahogy van?

Azt gondolom, hogy igaza van. Félig. Engem se akarjon megváltoztatni senki. Ettől még nem leszek egoista, nehogy már más akarja meghatározni azt, hogy nekem mi a jó.

Az a kijelentés viszont túlzás, hogy nem érdemli meg őt. No ez a gáz. Senki sem érdemel meg senkit, egy kapcsolatnak nem erről kell szólnia. Ha pedig egy kapcsolatban a két fél nem illeszkedik, akkor így jártak. Nem az a megoldás, hogy a másikat kényszerítjük, és nem az a megoldás, hogy sz.runk a másikra nagy ívben, mert lusták vagyunk tenni bármit a kapcsolatért. Szóval itt mindkét oldalon nagy a probléma.

Két féle embertől halottam idáig ezt:

- Az egyik típus az alkalmazkodásra teljesen képtelen egoista,

- a másik a lusta és igénytelen, aki várja a sült galambot, de semmit se hajlandó tenni érte.

Mindkettőre jellemző, hogy bár ők maguk nem hajlandóak alkalmazkodni, a párjuktól (ha van) elvárják a teljes idomulást, és hogy úgy pattogjon, ahogy éppen fütyülnek.

Az olyan embert nem bírom megérteni, aki úgy jön össze a párjával, hogy "oké, te kellesz, de csak akkor, ha ezt meg ezt megváltoztatod magadon".

Egyrészt ne kezdjünk már egy kapcsolatot rögtön ultimátummal, másrészt én úgy gondolom, nem mindegy, hogy hogy változtatunk meg valamik. Lehet erőszakosan "változol, vagy repülsz", vagy finoman, hogy a másik akarjon változni. Nagyon nem mindegy.

Sok olyan nőt hallottam ilyen kijelentést tenni, akiknek elviselhetetlen természetük volt, tudtak róla és a kisujjukat se mozditották, hogy visszafoglyák magukat vagy változtassanak magukon és mivel elviselhetetlen természetük volt igy nem is fogadtak el másokat(de elvárták, hogy elfogadják őket úgy amilyenek).

Másrészt vannak helyzetek amikor igaz, hogy ha a másik nem fogad el, akkor nem érdemel meg.Ha például folyton kritizálja a másikat, hogy milyen kövér vagy sovány stb.