Szerintetek mi az, hogy 18-19 éves létére valaki képtelen elfogadni, ha az osztálytársai közül valaki jobb, mint ő?

Egyik ismerősöm ilyen, 4 éve ismerem és már-már ott tartok, hogy intézményen kívül elkapom, és megagyalom.

Ha egy csöndes gyerek jobbat ír, mint ő, láthatóan szenved, zavarja, IRRITÁLJA, képtelen belenyugodni. Odamegy hozzá és próbál vele beszélgetni, kérdezgeti, hogy elkezdett-e tanulgatni, etc. Ha ő a legjobb, kussol és büszkén mosolyog. Kisebbségi érzése van?

Ha szóba kerül a tanulás, hogy valaki fél évig jobb volt mindenből, mint ő, vadul védi és fényezi magát. "Mi volt az, fél év semmi, fél évig le kell szarni, a második év számít.", "Az csak egy antiszoc hülyegyerek, nem okos."

Vagy "jól" csinálja, normális, hogy ő akar lenni a legjobb mindenből? Elég furcsa, senki sem ilyen a környezetemben és nem is ismertem ilyen embert.

Igazság szerint nem durván, csak mindig tud valamit mondani, hogy miért nem is okos az okos, nem számít az, hogy valaki jó ebből-abból, mert ő amúgy is jobb.

[link]