Mit tennétek a helyemben, hogy jobb legyen a helyzet?

Az egész,olyan 5 éves koromban kezdődhetett,amikor is volt egy kisboltunk.Sokan jártak oda,törzsvendégeink zömében iszákos emberek voltak. Nem mondom,hogy nagyon sokszor,de egypárszor azért voltam a boltban.

Azóta cirka 7 év telt el.A bolt bezárt,de pár törzsvendégünknek örökre fontos személyek maradtunk az életünkben.

Ez többek között azt is jelenti,hogy van egy pasas,akivel túlságosan jó maradt a kapcsolatom.

Van egy kutyám,és amikor őt sétáltatom,nem túl gyakran,de néha összefutok a hapsival.Egy darabig még nem foglalkoztam az üggyel,de egy idő után kezdett zavarni:

Rájöttem,hogy az én kis drága ismerősöm nem nagyon felejtette el azóta a cigit és a piát…sorstársaival,hajléktalanokkal barátkozik. Beszédéből kivéve, nem beszámítható és gondoljunk bele: 12 ÉVESEN VAN EGY HAJLÉKTALAN ISMERŐSÖM (RÁADÁSUL FÉRFI)

Ne értsétek félre,nem attól félek,hogy ÚGY bántana,csak…nem tudom mennyire tudjátok megérteni,de kezd a dolog lelkileg zavarni.

Egyszerűen amikor észreveszem,hogy közeledik,irányt változtatok,de végül mindig odajön,felteszi ugyanazokat a kérdéseket,amikre vagy már 100× válaszoltam,és engem hirtelen sírógörcs,undor,félelem fog el.

Szüleim nem nagyon törődnek vele,barátaimnak nem reklámozom…épp elég,hogy már 3 ismerősöm mentett meg tőle,mert azt hitték el akar rabolni.

Végül is a lényeg az,hogy sosem gondoltam volna,hogy idáig fajul a helyzet…(sírógörcs és a többi)