Megérett már a pofon?

Párom kismama, akinek az orvos nyugalmat és pihenést ajánlott, kisebb nagyobb problémák miatt. A húga 22 éves, és azt hiszi övé a világ azt csinál amit akar. A szülőkkel élünk együtt, mert csak így tudjuk fentartani a nagy házat, több bevételből. A húg érzelmi zsarolásban tartja a családot. Apjával egy éve, anyjával egy hónapja, párommal május óta nem beszél. Ha valami nem úgy van, ahogy ő akarja, jön azzal hogy begyógyszerezi magát. Apóssal egyszerre értünk haza, fáradtak voltunk, a húg meg maxon tomboltatta a szobájába a tv-t, amit magára zárt. Pihenni nem lehetett, ennek tetejében a páromnak egésznap lüktetett a feje, s ő sem tudta kipihenni magát, gyógyszert meg nem akart szedni. Hiába szóltam én is, após is hogy vegye le a hangerőt nem tette. Erre az öreg lekapcsolta a biztosítékot. A húg kijött, hogy azonnal kapcsolja fel, mivel após nem tette, a csaj megfogott egy tányért, hogy vagy széttöri vagy visszakapcsolja a biztosítékot. Persze tört a tányér, majd a párom veszekedni kezdett vele, de ő fogta a következőt, viszont azelőtt csattant a pofon ami tőlem érkezett.

Érett volt már rá, mert soha nem kapott senkitől, és anyuka, apuka szerint is itt volt az ideje, csak egy 22 éves lányt már nem lehet megnevelni, nekem meg bűntudatom van, mert nőt ütöttem meg. Mit lehetne tenni, hogy megjavuljon a húg?