Párommal beszélgettünk a gyereknevelésről. Elrettentem a véleményétől. Most mi legyen?

Ő ezt látta, ez a mintája, neki ez a természetes.

Abban egyet értek, hogy egy jól megcélzott atyai pofon kellő időpontban hatásos lehet és előfordulhat, hogy erre sor kerüljön...DE egyébként annak vagyok a híve, hogy a gyerekkel meg kell tanulni kommunikálni. És csak egy egészséges, jól felnevelt, érzelmileg kiegyensúlyozott személy tud, jólnevelt gyermeket nevelni...

Ajánlom a párodnak A T.E.T. és a P.E.T (Szülői és tanári hatékonyság c.) könyveket Thomas Gordon szerzeménye...

Valószínűleg a párod véleménye nem változik meg gyökerestől, de talán lehet rajta csiszolni...:-S

Nem tudom mióta vagytok együtt,de párom gyökeresen változott így 4 és fél év alatt.

Elején ő is így nyilatkozott,halálba kergette a gyereksírás,meg hasonlóan gondolkozott mint a te párod.

Még nincs gyerekünk sajnos túl fiatal vagyok még hozzá,pedig minden vágyam,de most már alig várja ő is a picit:) Mindig megnézi a kisbabákat,néha ő figyelmeztet hogy nézzem milyen gyönyörű baba,van hogy állunk sorba előttünk babakocsiba pici ő meg elszórakoztatja,integet neki,nagyon édes:) Férfiak addig nem lesznek igazán apák míg nem tartják először kezükbe amúgy a saját gyereküket,vagy míg nem érzi a szerelme pocakjában az első rúgásokat. Bennük addig nincsenek meg az ösztönök mint bennünk nőkben az anyasági ösztön.

Ne aggódj,ritka ha nem,de a férfiak változnak:)

Abban igaza van,hogy CSAK szépszóval nem lehet gyereket nevelni. Kell határozottság,hogy ne engedj az akaratának. Nem kell ugrálni állandóan körülötte,meg kell tanítani arra,hogy egyedül is eltudja foglalni magát.

Van olyan helyzet,amikor bizony kell egy fenékverés is.

Ez nem jelent állandó verést,és nem olyant,hogy meglátszon a helye.

3 gyerek után ez a tapasztalatom.

nálunk ez úgy van, hogy a párom jobban szeretne gyereket lassan mint én :)

persze, hiszen nekem kell vele lenni nonstop, ő meg néha elmehet majd a haverokkal :)

ilyenkor mindig mondom neki, hogy a gyerek nem csak abból áll, h milyen édes, hanem hogy büdös a pelus, előfordulhat, h egész éjjel bőg, ő meg fáradt lesz másnap, és bizony dolgozni menni kell, stb.

jóelőre felkészítem, hogy ne érje meglepetés.

a jólirányzott pofonokkal egyet értek, én is kaptam párat, normális ember lett belőle, édesanyámat mindennél jobban szeretem, de már szinte alig emlékszem, h mikor és miért kaptam, viszont akkor és ott megvolt a hatása.

ha nem azért ütöd meg a gyereket, mert épp nem tudsz mást csinálni már, hanem azért mert megérdemli, és higgadtan adod neki, akkor érteni fog belőle.

Figyelj...mindenki teljesen máshogy képzeli a gyereknevelést, akkor amikor még nincs gyereke!!!Hidd el nekem..legyen az nő, vagy férfi.

Párom is az a "ki ha én nem pasi", akinek soha senki ne mondja meg, hogy mit csináljon.Na aztán megszületett a kislányunk, aki már másfél éves, és ha róla van szó akkor kenyérre lehet kenni.Volt már, hogy éjjel ő pattant fel hozzá, és sohasem bántaná.Pedig aztán hallgattam én a monológokat a kemény apai nevelésről! :) Egy kis gyerek megpuhítja a szívet hidd el nekem.Mikor majd fogja azt a kis csöpp alig 4kilós kis testét, akkor hidd el nem fogja idegesíteni, még ha sír akkor sem.Egyébként meg lehet szerencsétek lesz, és nem lesz sírós a baba! :) Később meg a hisztit kezelni kell, azzal sajnos nem lehet mit kezdeni.

És én nem akarlak megbántani, de azért mert úgy gondolod most, hogy nem ütöd majd meg a gyerekedet, attól függetlenül 1-2 popsira meg kézre ütés lehet, hogy elcsattan.Nagyon idegtépő tud lenni a gyereknevelés ám!!!Én is rózsaszín ködben éltem, aztán felrázott a lányom a valóvilágba.. :D

"És szerinte egy gyereket igazán megnevelni nem lehet csak szavakkal, hanem néha kell a pofon is. Egyáltalán nem értek vele egyet"

Nézzél csak rá a mai fiatalságra és akkor majd egyetértesz vele

Régebben nem voltak ilyen pimaszok és tiszteletlenek a gyerekek ne félj,a tanárok lerendezték őket akkor,most meg már egy újjal sem nyulhatnak hozzájuk még akkor sem ha lemészárolják az egész iskolát