Gyerekelhelyezésnél szerintetek is ezért ítélik az anyának több %-ban?

"A tökéletes férj munka után elmosogat, kimossa a szennyest, kitereget. Elhozza a gyerekeket az iskolából, az óvodából, elviszi őket különórára, edzésre. Meleg vacsorával várja a párját, este pedig illatosra fürödve hancúrozik vele.

Az ideális férj...tulajdonképpen egy feleség."

Azért én most név szerint (monogrammal legalább) kérném felsorolni azon férfi ismerősök listáját, akik képesek felvarrni egy gombot, ehetőt főznek, rendesen takarítanak, behajtogatják a ruhát a szekrénybe, tudnak vasalni, jelmezt készítenek, süteményt sütnek, felismerik a bárányhimlőt, rendszeresen járnak szülőire, tanulnak a gyerekkel írni-olvasni, és név szerint ismerik a gyerekeik összes barátját.

Most ugyanezt a női ismerősökkel...

Ugye, mennyivel hosszabb ez a lista?

Van olyan férfi, aki egyiket-másikat rendszeresen elköveti, esetleg elvétve egy-egy, aki mindegyiket, de a mostani társadalmunkban ez egyáltalán nem jellemző. Márpedig a válási és gyermekelhelyezési statisztikák egy társadalom viszonyait tükrözik, és nem az egyénekét.

Attól, hogy minden szülőin van két-három apuka, még mindig az a természetes és elfogadott, ha erre anyuka vesz ki egy fél szabadnapot. A férjek főnökei kb. kiakadnak a harmadik ilyen után, hogy "nincs annak a gyereknek anyja?!"

Vannak apukák a játszótéren. Leviszik a csimotát, amíg anyu mos-főz-takarít, hogy legalább ne legyenek láb alatt. De ha délelőtt kéne minden háztartási munkát elvégzeni, egészen biztosan nem mennek le délután a játszóra, mert fáradtak.

A kérdésben szereplő idézetet én írtam.

A férjem szeretem, jó férj, jó apa, és nem cserélném el semmire és senkire. De az tény, hogy ha neki kéne mindent ellátnia, akkor hamarabb dőlne ki, minthogy belejöjjön. Az is tény, hogy ő keres többet, ő dolgozik többet, és vagy hozza-viszi a gyereket, vagy dolgozik.

Hogy miért?!

Mert én maradtam GYES-en, én kerestem kevesebbet, ahogy most is, mert nekem viszont el KELL hozni a gyereket időben. Én vagyok az anyja.

Ezekre a problémákra igazából egy jó megoldást tudok. Nem kell elválni.

A gyerekeink így teljes családban nőnek fel, férfi-női mintát látva, és arra is mérget lehet venni, hogy a lányunk is fel tud majd fúrni egy polcot a falra, vagy kicserélni egy biztosítékot, és a fiam is ínycsiklandozó bográcsgulyást fog készíteni.

Addig viszont bele kell nyugodni, hogy új állás keresésénél a férjem soha nem fogják megkérdezni, hány gyereke van, ki hozza el az iskolából, mikor akar még egy gyereket... csak engem.

Amit felvezettél, logikus...

Viszont: saját házasságomban, és ismerőseim között is egyre többet tapasztalom, hogy az apák is jelentősen kiveszik a részüket a gyerekgondozásból. Legalábbis az én páromnak anno nem jelentett gondot a pelenkacsere, betegen is nyugodt lelkiismerettel rá lehetett bízni a gyereket, szülőire, gyerekorvoshoz az megy, aki épp ráér.

Szülőin, dokinál is szoktam látni más apukákat is, így ezek szerint ez nemcsak ránk jellemző.

Válás után: nekem nem volt benne részem, de amit a környezetemben látok...

1. Sok esetben, amíg kicsi a gyerek, az apa nem is akarja nevelni. Ésszerű okai vannak:

- a munkáját nem tudná az addigi munkaidejében ellátni

- fél a feladattól, mert más néha foglalkozni a gyerekkel, és megint más 100%-osan ellátni.

- annak ellenére, hogy egyes férfiak sokallják a gyerektartást, nagyon jól tudják, ha ők kapnának annyit az anyától, meg a családi... semmire nem lenne elég.

2. Sok nő ( tisztelet a normális gondolkodású kivételeknek ) fegyverként használja a gyereket. Korlátozzák a láthatást például...

Sose értettem. Miért kell a láthatást adott napokra korlátozni? Miért ne mehetne a gyerkőc időnként az apjához suli/ovi után pl.? Vagy nyári szünetben akkor, amikor eszébe jut? Vagy miért ne lehetne az apával 1-2-szer, amikor beteg? Akkor az apa is jobban ismerné a gyerekét, és tudná, ki az a bizonyos "szemüveges Lacika".

3. Anyagiak. És ez vica-versa...

Miért kell a nőnek a férfit kisemmiznie? Miért nyafog a férfi a gyerektartás miatt? Természetesnek kellene lennie, hogy az apa állja a gyereknevelés költségeinek a felét. Legyen az kaja, vagy a gyerek szabadidős tevékenysége, iskolázása, táborozásának költsége.

És a nő se akarjon ennél többet!

Attól, hogy a bíróság az egyik félnek ítéli a gyereket, megszab x gyerektartást, x idő láthatást, attól ezt nem szabadna szigorúan tartani, inkább afféle minimumként kezelni. Attól mehetne a gyerek többet a papához, és az apa is állhatná az extra kiadások felét...

Csak nem válófélben vagy és most itt dühöngöd ki magad?

A te apád talán nem foglalkozott veled, hogy ilyen véleménnyel vagy róla is??

Egy anya is pótolható, csak szólok- csak annyiban nem, hogy ki kell hordani- de egyébként minden másban. Nem egy olyan esetről hallottam már és láttam is, hogy anyuci lepattant, mert nem kellett neki a gyerek és apuci nevelte. Igaz, így nem szoptatták a picit de erre van a tápszer. Az apa is szereti és foglalkozik a gyerekkel, nem csak az anya. Mellesleg az anya csak azért van többet a gyerekkel mert nem akar visszamenni dolgozni, mert otthon jóval kényelmesebb babázni, mint egész nap azon agyalni, hogy vajon épp mi történik a bölcsiben..

Mondok neked még jobbat: apámat sokkal jobban szeretem és jobban is kijövök vele. Nem véletlenül költöztem el otthonról 16 évesen apámhoz, ahogy Én dönthettem el, kivel élek. Mára pedig már a párommal élek albérletben.

20N

Sajnos hamar lezártam, hát folytatom...

A megváltozott helyzet mindkét fél számára anyagi katasztrófa.

A férfi helyzete könnyebb lenne, ha Ő kapná a gyermeket, mivel már van egzisztenciája. Némi anyagi veszteséget ugyan okozna az időkiesés, amikor időt kell szánnia a gyermeknevelésre, de biztosíthatok mindenkit, a többség fel tudna nőni az új feladatokhoz. Különösen, ha még segítséget is kap idegen nőtől, vagy a rokonságtól.

Az asszony helyzete sokkal nehezebb. Egzisztenciát teremteni nem könnyű. A munkaadók a munkáért fizetnek, a társadalmi juttatások csekélyek. Ha a férje eddig jól keresett, az most megváltozik, mert eddig is csak megfeszített hajszával, a család érdekében, túlmunkákkal tudta csak az anyagi szintet hozni. Leenged, munkahelyet vált, vagy kirúgják. A gyerektartás csekély összeg lesz, az asszony csak magára számíthat.

A férfi vagy tönkre megy, piálni kezd, lezüllik, vagy ha talpon marad, teljesíti biológiai kötelességét, ezután magáról gondoskodik, keres egy új asszonyt, akinek gyereket csinálhat és gondoskodhat róla.

Ezt csak úgy érheti el, ha a fizetése csekély, a valós bevétele viszont nagy. Erre sok mód kínálkozik, különösen a magyar gazdasági viszonyok közepette, lehet, hogy eredetileg is minimálbérrel volt bejelentve... Én magam neveltem gyermeket egyedül... Nem volt könnyű, főleg eleinte, de új partinál új lapokat osztanak és azzal kell játszani.

Nem lenne értelme a hozzászólásomnak? Akkor olvasd át mégegyszer, hogy megértsd. Megsúgom, anyám és foglalkozott velem-talán túl sokat is, ezért lett belőle elegem. Arra mondjuk tényleg kíváncsi lennék, milyen apád volt ha ennyire szarba sem veszed a férfiakat a kérdéseddel.

Az meg megint más tészta, hogy a nő meghízott, szoptat stb. Nem ezért hagyják el a nőket, hanem mert beszűkült tudatállapotuk egyetlen értelme a gyerek, a férjüket meg úgy kezelik, ahogy Te leírtad. Egy spermadonor és kész.

A nő válni akar? Váljon? A pénz miatt marad vele együtt? Erről is megvan a véleményem. Gyakorlatilag elk*rvul. A férfi sakkban tartja a nőt? Mivel? A pénzével? Ugyan! Miért állna érdekében magához láncolni egy nőt, akit már egyáltalán nem akar? Ha a nő nem dolgozik, így járt. Létezik bölcsőde, óvoda, segítő nagyszülők, ahol ott lehet hagyni a picit, hogy anyuci dolgozzon.

A nőnek kötelessége nevelni a gyereket? Ugyan annyira, mint az apának, csak ugye a nők jelentős része hülyének nézi a szülőtársukat, hogy a férfi képtelen ellátni a gyereket és rá sem bízza. Meg ugye a Nő szokta zsarolni az apát, hogy ha látni akarod a gyereked, ezt meg azt csinálod, ha a gyerek nem lenne nála, nem követelhetne semmit..

Ha meg még gyereked sincs, a helyedben nem írnám le így az apákat mert megeshet, hogy apa nélkül kell majd felnevelned a gyereked, és akkor majd elgondolkozol rajta, mennyire nélkülözhető is az apa..

Velem rengeteget foglalkozott apukám kiskoromtól kezdve, anyunak néha ideje sem maradt rám a sok meló miatt.

Mégis anyukámmal maradtam a válás után, sokkal közelebb áll hozzám, mint apukám.

Szóval nem tudom, hogy ez hogy is van...