A párod abszolút a "zsánered" külsőre, vagy inkább "ésszel" vagy vele, mert tudod, hogy rendes, kedves, jól kijöttök, van jövőtök?

Hihetetlenül hangzik, de ő az akiről álmodtam.

Utáltam a nyálas szőkeherceg típusú pasikat, és a kigyúrt kondibérleteket is.

A párom olyan normális átlag pasi, akit mindigis szerettem volna. A munkától természetesen kialakult izmai vannak, kedves mosolyú, és szeretettel vesz mindig a karjába. Ő az aki mellett nem kell az utcán szégyenkeznem, de a csajok se ácsingóznak rajta. A kisugárzása barátságos, jó kedélyű. Úgyhogy külsőleg is, belsőleg is ő az igazi:)

23L

Igen, az a típus, akikre mindig is "csorgattam a nyálamat" mindig is :).

Önmagában ez azért még nem volna elég, és nagyon örülök, hogy miután megismertem, csak kellemes csalódások értek a személyiségével kapcsolatban is.

Olyan pasival és sosem voltam képes összejönni, aki vmi miatt nem fogott meg külsőre is. Persze lehet ez csak amiatt volt így, mert tizenévesen talán mások a szempontok... Huszonéves korunk óta vagyunk együtt, és nem bírom megunni, újra és újra rácsodálkozok, hogy még mindig milyen jól néz ki, amellett, hogy az évek múlásával vált ez a kérdés sokadrangúvá.

Amikor először nem volt a zsánerem, vagyis félig. Én a magas, klasszikusan jóképű, jólöltözött, elegáns, igényes pasikra bukok.

18 éves korában láttam először, nagyon magas volt, vékony, szőkés, kusza hajjal és nagy, világos gülüszemekkel, mindezt olcsó, nonfig mintás ruhákba csomagolva. Mégis azonnal vonzott, mint a mágnes, pedig 2 szót se beszéltem vele. 2 hét után azonban úgy éreztem rosszul vagyok tőle fizikailag, dobtam és elkönyveltem mint a nagy tévedésemet.

2 évre rá jöttünk össze megint, de még akkor sem volt a nagy ideálom, de visszajött az a vonzás, Közben volt 2 rövid kapcsolatom. Nah ott az egyik srác sosem tetszett, alacsony, kerekképű, zselézett hajúú...Fúú, de nm jött be, de volt benne valami, ami beindított. A szex jó volt, de azon kívül sosem értettem mi a fenéért vagyok ott. A másik jóképű volt, nálam picit magasabb, vékony, barna haj, barna szem, imádnivaló mosoly. Beleestem, mint ló a gödörbe, de 3 hét után rájöttem, hogy személyiségileg annyira nem jön be, hogy menekültem.

Azóta vagyok a párommal, már 5 éve. Kicsit kikupáltam, imádom a frizuráját, én öltöztetem, állati jól néz ki. Már olyan gülüszeme sincs. Most van az a pont, ahol ha ránézek egyre többször jön az az érzés, hogy istenem, micsoda oltári jóképű pasi az enyém.

Szóval nálam volt mindenre példa. A külső fontos, de nem elég, viszont tönkrevág egy kapcsolatot, ha nincs fizikai vonzalom.