A párod abszolút a "zsánered" külsőre, vagy inkább "ésszel" vagy vele, mert tudod, hogy rendes, kedves, jól kijöttök, van jövőtök?

Nem, nekem teljesen más típusú pasik tetszettek, de mivel beleszerettem, mindene nagyon tetszik. Viszont ebből a típusból más pasi nem tetszik azóta se, csak ő.

Amikor megismertem, egyáltalán nem volt a zsánerem, meg egyébként is egy (rossz) párkapcsolatban éltem (egy olyannal, aki abszolút az ideál volt külsőre, azóta tudom, hogy a külső nem tart meg, önmagában édeskevés), szóval barátok lettünk. Aztán a barátság elmélyült, és egymás mellett kötöttünk ki. Szexuálisan iszonyatos módon vonzódtunk és vonzódunk egymáshoz a mai napig is, ez nem függ a külsőtől. Aztán, ahogy beleszerettem, megszépült :) Elkezdtem látni azokat a helyes dolgokat a külsejében, amiket addig nem vettem észre. Ő a tökéletes lelki társam, és nem hagynám el egy olyanért, aki "helyesebb", mert ő az igazi! Gyermeket szeretnénk, és már egyáltalán nem érdekelnek olyan dolgok, hogy örökli-e az apja barna szemét (mindig jobban bejöttek a zöldek és a kékek), csak az, hogy szeretném, ha ő lenne a gyermekeim apja :)

Kérdező! Nálad mi a helyzet? :)

nekem az első pillanattól iszonyatosan tetszik külsőre is a barátom, egyedül a kék szeme az, ami miatt kilóg a "zsánerem" kategóriából

Én még szinte föl sem tudom fogni,hogy van párom,nemhogy még ilyeneken agyaljak.Mindenesetre eddig akármilyen pasi közeledett felém,rosszul voltam tőle,egyszerűen nem tetszett.Az utcán sem találkoztam olyan sráccal,de még csak nem is láttam olyat,akiben minden tetszett volna.Az egyik sznob volt,a másik egoista,a harmadik csúnya,ápolatlan stb,mindenkiben volt valami,ami elrontotta az összképet.De a párommal nem így vagyok:)

Engedj magadhoz közelebb férfiakat! Ismerkedj velük barátilag, beszélgess sokat. A szexuális vágy szerintem olyan ritka, hogy első pillanatban elönti az agyad, hogy 'hú, ez a férfi az, aki kell'.. Sok fiúbarátom volt, de sosem gondoltam volna, hogy közülük lesz majd valaki a férjem, mégis így lett. Előtte én is igyekeztem olyan férfiakkal ismerkedni, akik a zsánereim voltak, de nem sült el jól soha. Elég magas vagyok (182 cm), tehát mindig a kosaras alkatokat találtam helyesnek, külsőleg fontos volt, hogy legyen izmos, sportoljon is (mert nekem is első helyen áll a sport), a hosszú haj sem volt hátrány, és a karakteres, csontos arc és kéz, ezekért bolondultam. De közben ott volt egy kamaszkoromtól jó barátom, akivel a kalandozások,stb közben végigbeszélgettük az időt, iszonyú jól éreztük egymással magunkat, megvolt a közös hullámhossz, és beleszerettem. Ő alacsonyabb nálam 10 centivel, sportos, de nem az a szálkás-csontos, hanem úszó alkat, rövid hajú, lágy vonású.. És én is azt vettem észre, hogy idővel ő lett a zsánerem!