Ti vennétek olyat, ami a párotoknak nem tetszik?

MI öt éve vagyunk együtt, mindjárt esküvő, évek óta közös a pénzünk, de szinte meg sem kérdezem sose, csak mutatom, hogy ezt vagy azt vettem. Ha mégis megkérdezem akkor van, hogy azt mondja neki nem tetszik, de hozzá teszi, hogy neki mindegy, rajtam amúgy is biztos szép lesz. Meg néha, ha azt mondja, hogy szerinte nem jó, akkor is ha úgy vagyok vele, hogy hát szerintem pedig de, akkor megveszem és nincs belőle semmi.

Én egyszer nem engedtem neki megvenni egy cipőt, azért mert műbőr volt, és gondja van amúgy is a lábszagával, meg a gombával mondtam neki, hogy gondolja már meg, neki nem egy jó ötlet a műbőr, most nem azért, mert tetszik nem tetszik. Elfogadta, hogy hát igen igazam van és kész. De csak azért, mert nem tetszik, nem szólok bele. Ha kifejezetten béna, az is az ő baja.

szerintem is az a baj, h te mindig úgy ugrálsz, ahogy ő fütyül. csak azért semmit nem változtatnék meg a külsőmön, vagy vennék fel olyan ruhát ami nem tetszik, mert a párom leszólja.

gyakran járok turiba, sok cuccot veszek, mindig tartok utána divatbemutatót :) némelyikre azt mondja, h házon kívül ne merjem hordani, mert rámmászik az összes pasi :) pedig egyik sem közönséges vagy kihívó, csupán jól áll, és hangsúlyozza az alakomat. de én csak azért is abban megyek bulizni, mert nem a szekrénynek vettem a ruhát :P

az autóban anno meg tudtunk egyezni, maximálisan imádjuk mindketten a jószágot :) most én is tervezek venni egyet, de nem szól bele, elvégre az én pénzemről van szó.

amikor a kérdést olvastam, azt hittem, h ajándékba vennék-e olyat, ami nem tetszik neki. de itt kicsit más a szitu.

tudatosítsd magadban, hogy ő egy szuverén ember, és max véleményt mondhatsz, azt nem, hogy konkrétan milyen autóval és órával járkáljon.

ha valamelyik cuccát le is szólom a páromnak, azt azért teszem, mert tényleg nem áll jól neki, vagy butaság lenne érte kiadni egy vagon pénzt. ezek után is ő mérlegel, én csak segítek neki dönteni.

Hú látom jól lehúzták a kérdezőt.

Szerintem igazad van kérdező. Attól, hogy egy-egy személyes holmit is közös megbeszélés alapján vesz meg a férfi, még nem lesz elnyomva a függetlensége. És igenis rosszul tud esni, hogyha kikérik a véleményét, ő kifejezetten rondának titulál valamit a másik meg erre megveszi és még csak nem is informálja.

Nálunk ez úgy alakult ki a férjemmel, hogy mindkettőnknek van vétójoga bármiben. Akármit veszünk (nos nyilván nem hívom fel, ha megtetszik egy cipő valahol) átbeszéljük az opciókat, általában meg tudunk egyezni. De van, mikor mindkettőnknek más tetszik, akkor vagy egyikőnk beadja a derekát a másik észérveire, vagy nincs megegyezés és nem veszünk semmit. Kialakultak területek, amikbe nem szólunk bele egymásnak (Neki: műszaki-, barkácsholmik, autós felszerelés. Nekem: lakásdekoráció, kerttervezés, bevásárlás). De pl a férjem öltözködéséről mindig megmondom a véleményem. Egy csomószor mondtam neki, hogy egy szavába kerül és nem kritizálom többet az öltözködését, de erre mindig inkább kéri a kritikát.

Ez mára (2 év) oda fejlődött, hogy nagyon sokszor már tudjuk előre mit mondana a másik és ez alapján döntünk egyedül is. És érdekes módon eddig még mindig beigazolódott a helyes döntés.

Most vettünk kocsit nekem: férjem jobban ért a technikai érvekhez, ezért javasolt egy típus, azt kezdtük el keresgetni. A végén két kocsi maradt talomban. Egy fekete és egy sötétlila, gondolhatjátok a lilát akartam. A párom végül a feketét foglalózta le (megkérdezésem vagy informálásom nélkül)....felhívott, közölte az eredményt, én csak annyit mondtam: semmi gond, ha az a kocsi jobb állapotban volt, akkor belemegyek a feketébe, majd maximum feldobom egy-két matricával. :-)

Szóval összességében teljesen igaza van a kérdezőnek, hogy rosszul esnek ezek a dolgok. Én biztosan nem vennék olyat, amiről már eleve tudom, a párom rondának tartja. Inkább meggyőzném az igazamról vagy keresnénk valami kompromisszumot.

(Lehet lepontozni)

Kérdező, szerintem egyáltalán nem mellékes, miért reagáltad túl. Őszintén szólva a hozzászólásaidból az tűnik ki, hogy egy baromi szar kapcsolatban vegetálsz, és jelentéktelen dolgokban próbálsz érvényt szerezni, ahelyett, hogy a VALÓDI problémára koncentrálnál. Jelentéktelen apróságokon akkor bukunk ki, ha ezzel valami sokkan nagyobbat tudunk takargatni, mert amíg balhézunk órákon, nem kell azzal foglalkoznunk, hogy jelentéktelennek érezzük magunkat. Pedig a fő probléma ez.

Valószínűleg az, hogy jelentéktelennek érzed magad, azért alakult ki, mert szolgamód próbáltál olyanná válni, amiről azt hitted, hogy a párodnak kell. Pedig a párodnak te kellettél, nem az, akivé válni akartál, és akivé váltál. Most már magad sem tudod, ki vagy, mellőzöttnek, senkinek érzed magad, és próbálod kiharcolni, hogy figyeljen rád. Pedig csak akkor fog figyelni, ha ismét megtalálod a régi önmagadat. Sajnos azonban, 7 év után ez nagyon nem könnyű. De az egyetlen esélyed, hogy megpróbálod, mert ha nem teszed, az ilyen műbalhék miatt szét fogtok menni.

És igaza volt annak, aki azt írta, hogy anyám már van egy, nem kell másik - legyél nő, és kezdd azzal, hogy FÉRFINEK tekinted a párodat, nem óvodásnak. Még akkor is, ha néha óvodásként viselkedik. (Mindenkivel előfordul...) Mondj véleményt, de hagyd rá a döntést. Ne felejtsd el, hogy FELNŐTT ember, nem neked kell megmondani, mit csináljon.

Az voltam, aki a szülinapos kérdést feltette. Lehet, nem volt jó a kérdés. Maradhatunk az órás példánál, ha van 5 óra, amiből neked 2 nagyon tetszik, neki meg az tetszik, ami neked kimondottan nem, akkor melyiket veszed meg a szülinapjára? (Tegyül fel, hogy pénz nem akadály.)

Én azt, ami neki tetszik, még akkor is, ha szerintem ronda...

VAgy egy másik példa. A kedvenc virágod a fehér liliom, a párodnak viszont azt mondja a virágos, hogy vörös rózsát vegyen, mert azt imádják a nők. Melyiknek örülnél jobban, ha kapnád? (Én a liliomnak, mert ebből látnám, hogy nekem szánta...)