Gyereket az apja tiszteletére nevelni, ha ő rá sem néz?

Annyi válaszban olvasom, hogy az anya a hibás, ha a gyermek nem tiszteli az apját. Meg az anya a hibás, ha az apuka nem akarja tartani a kapcsolatot a gyermekkel. Etc...

Ehhez képest én semmit nem kértem az apától sohasem. Egyedül maradtam a terhességemmel és egyedül nevelem 5 éve. Az apját mindig hívtam, hogy jöjjön hozzánk, törődjön a fiával. Fényképeket készítettem róluk, hogy kirakhassam és a kicsi "láthassa", hogy neki is van apja. Soha egyetlen hangos szó el nem hangzott. Nem bántottam semmiért sem. Arra számítottam, hogy megváltozik, hogy felébred. És ha így lesz, akkor azt akartam, hogy báttran közeledhessen felénk és ne legyen benne tüske.

De már egy éve felé sem nézett. Eszébe sem jutott az ünnepeken sem.

Most már sajnálom, hogy megértő voltam vele és nem forgattam ki mindenéből. Hogy nem követeltem tőle kezdettől gyerektartást és minden egyebet.

Mostantól kezdve nem érdekel ki minek tart, de fizetni fog! És széttépem az összes fényképét és a gyereknek soha nem fogok beszélni róla.

Anyák! Ne legyetek olyan buták, mint én voltam!